2017. november 19., vasárnap

1. BLOGSZÜLINAP!!! + Nyereményjáték

Kedves Követőim!

Ma van a napja, hogy pont egy éve osztottam meg veletek először a gondolataimat itt a blogon. Ez pedig mindenképp ünneplést érdemel!

Általában ez az  rész ahol a bloggerek felsorolják, mennyi mindent értek el egy év alatt és mennyi változáson mentek keresztül. Én ugyan nem léptem nagyot előre, ám nem is ez volt a célom. Nem keseredtem el, amiért nem kerestek kiadók és még interjút sem készítettem. Nem a feliratkozóim száma éltetett, de örültem minden egyes személynek, aki úgy gondolta, érdemes engem követni. Egy év alatt 16-an lettünk, amitől én nagyon boldog vagyok! :) A legnagyobb örömöt pedig mindig az okozta, mikor valakit megfogott annyira a véleményem egy könyvről, hogy a kezébe vegye. Mindig is ez volt a célom, és ezután is ez lesz. :)

Na de nézzük is, mi történt eddig:

Eleinte még nem vettem túl komolyan, úgy voltam vele, hogy ha lesz miről írjak, írok majd.
(Egy kis plusz előzmény: kezdetben nem akartam egyáltalán blogot, de aztán megláttam párat ami nagyon megfogott, és hirtelen felindulásból létrehoztam az oldalt. Pár napig nem is törődtem vele, aztán végül rászántam magam és elkészült a bemutatkozásom, amit azóta már letöröltem és fentre raktam át a fejlécbe.)

Az első két bejegyzésem egy molyos kihívásról szólt, amit természetesen félbehagytam magamhoz híven. :D Az értékeléseket Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyvével kezdtem el. Ezután sorba minden olvasmányomról -ami nem megkezdett sorozatom volt- írtam. Igyekeztem hazai szerzőinket is figyelemben részesíteni, amit egyáltalán nem bántam meg. Azóta az olvasott könyveim fele (ha nem több) magyar író/írónő tollából származik. (Összesen 22)
Pár saját írást is beszúrtam néha, ha feladat volt vagy ihletem támadt. Két book-tag-et is megcsináltam, bár nem volt tervben, de nekem is megtetszett idő közben az ötlet.
Élményeim pedig két író-olvasó találkozóval Tomcsik Nóra írónővel, egy pesti Pepe Toth és egy Sarah Andersen dedikálással, valamint egy könyvfesztivállal bővültek.
A Klasszikusok c. rovatomat pár hete kezdetem, ahol a kötelező olvasmányaimat mutatom be és igyekszem a régi nagy kedvenceket a mai olvasókkal is megszerettetni.

Igyekeztem folyamatosan fejlődni és javulni. Ellamara az életemben is nagyon fontos szerepet játszik. Olyan mint egy kisállat. Néha csak nyűg de imádom és semmiért sem adnám. Nem voltam túl kitartó ember, általában félbe hagytam a dolgokat, de ez egy biztos pontot jelentett és a sorrendembe is bekerült. Minden vasárnap valami újat osztok meg veletek és mindig szakítok rá időt, hogy újabb és újabb bejegyzést írjak. Ha nem tehetem, mindig szomorúság tölt el és hiányérzetem támad.

Nyáron volt egy időszak amikor teljesen elhanyagoltam a munka miatt és ezt  mai napig bánom. Viszont azóta minden megteszek, hogy hasonló ne történhessen meg többé. A mostani időszakom is elég zavaros a tanulás és a jogosítvány megszerzése miatt szinte semmire nincs időm, három hete olvasom a Kincsemet és még csak az elején tartok. :( Viszont büszke vagyok magamra, amiért mindezek ellenére vasárnap szakítok időt az írásra és azt tudom mondani, hogy nekem ez is ugyan olyan fontos és hozzá tartozik a mindennapjaimhoz.

Nektek pedig nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok már 365 napja!💜



Nyereményjáték


Őszintén szólva már nagyon vártam ezt a pillanatot! Még sosem volt nyereményjátékom és mióta kitaláltam, teljesen be vagyok zsongva. :) Sokat gondolkodtam, mi lehetne az ajándék, és arra jutottam, mivel Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyve volt az első történet melyről értékelést írtam, ez lesz az, melyből megnyerhettek egy példányt. :)
Elnézést, de technikai-a telefonom kamerája haldoklik-okok miatt nem tudok saját képet ide rakni.

Mit kell tenned, hogy megnyerd?
  1. Nézz szét az oldalon, és szólj hozzá valamelyik bejegyzéshez. (nem muszáj ehhez is, elég csak egyhez) VAGY írd meg molyon üzenetben, ha nem tudsz hozzászólni (az ötletet és észrevételt köszönöm @Kicsi_Yeye molynak! )
  2. Írd le az észrevételed, véleményed, és hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet.
  3. Írd le az e-mail címedet is, hogy értesíteni tudjalak majd a játék végén.*
  4.  (NEM kötelező) ha tetszik a blogom, légy Te is rendszeres olvasóm. :)
A nyertest e-mailben értesítem és a blogon is közzé teszem egy bejegyzésben.
A játék december 3.-ig tart, aznap sorsolom ki és teszem közzé a nyertest is.

Sok sikert mindenkinek!



 *Természetesen nem áll szándékomban visszaélni vele, csupán kapcsolatfelvétel céljából van rá szükségem.

2017. november 12., vasárnap

Lacey Weatherford: Chasing Nikki – Nikki nyomában








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
A hazai szerzők művei sorát most határozatlan ideig megszakítom, mivel most a Pöttyös könyveim jönnek sorban. Néhányat muszáj leszek utoljára hagyni, mivel sorozat, szóval most az egy kötetesekkel indítok. Akit ma hoztam, őt szeretetcsomagban kaptam és akkor hallottam róla először. Jó rég óta húzom szegénykémet is, de végre itt az ideje, hogy ti is megismerkedjetek vele. Íme hát, fogadjátok sok szeretettel. :)
Chase ​Walker régebben rendes srác volt – megnyerő, sportos, fényes jövő várt rá. De az életét sújtó tragédia után mélységesen elkeseredik. Az alkohol és a kábítószer fogságában fel sem tűnik neki, hogy eltékozolja az ifjúságát, mígnem egy nap letartóztatják. Chase anyja nem bírja tovább nézni, ahogy a fia tönkreteszi az életét, így vidékre költöznek nyugdíjas katona nagyapjához. Chase egyáltalán nem örül az új helyzetnek, míg össze nem ismerkedik Nikkivel, a helyes pomponlánnyal, aki rá sem néz a magafajta rögbijátékosokra. Chase azonban nem az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, és elhatározza, hogy meghódítja Nikkit. Hamar rájön, micsoda mélységek rejlenek a csinos pofi mögött. Nikki balzsam a meggyötört lelkének. De amikor a lány életét is tragédia sújtja, Chase egyszeriben a végső megpróbáltatás előtt találja magát. Bízhat Nikkiben, és mindabban, amit tőle tanult? És ez elégnek fog bizonyulni? Egy tragédia megváltoztatja az életedet. Kettő felforgatja.

Megjelenés: 2015     Oldalszám: 272     Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ
Kicsit szappanopera hangulatot ébreszt az emberben, főleg a túldíszített címe miatt. Már ránézésre is romantikus hangulatot kelt az emberben. Igazán szólhattak volna nekik, hogy a kevesebb néha több. A rózsákat jó, hogy oda rakták, lesz szerepük a műben és szerintem megérdemlik a helyet. 

A TÖRTÉNETE
A könyv bár nem túl terjedelmes, összesen két fejezetből áll. Sokat gondolkodtam, hogyan is kéne ezeket bemutatnom és arra jutottam, külön külön lenne a legjobb.

Első fejezet. Ez teszi ki nagyjából a 3/4-ét az egésznek. Itt ismerhetjük meg a múltjaikat, legelőször is Chaseét. Ott derül ki, mit miért tesz a jövőben és a romantika is kibontakozik Nikkivel. Róla és a családjáról idő közben tudunk meg egyre többet. A szerelmük története mondhatni tejesen átlagos,
ilyennel akár a saját környezetünkben is találkozhatunk. Valószínűleg mivel a jellemek egymás komplementerei, ezen volt a hangsúly. Segíttetek egymásnak, a sok rossz és nehézség után ismét megtalálták a boldogságot egymásban. Chase egyenesbe jött végre, meglelte a barátságot és a boldogságot.

Ezt leírva teljesen idillinek tűnik, oda is írhatták volna: Happy End. Na de miért is nem tették?
A második rész miatt. Én kis naiv ezek után már el is könyveltem magamban, hogy milyen remek kis könnyed történet, felüdülésnek éreztem a sok komoly és nehéz téma után. Ezt írtam, mikor még csak a vázlat fele volt meg: "Egyszerű, szimpla, romantikus történet. Kiszámítható, de mégis jó olvasni." Haha.

A második fejezetben minden felborul. Kezdetben még meg volt a boldog nyugalom, de aztán egy este hirtelen minden megváltozott. Attól a fordulattól kezdve már nem tudtam, mire számítsak. Persze ez mindenkinél más, biztosan van, aki előre tudta mi lesz, mert kitalálta idő közben. Nekem szerencsére nem sikerült sem előtte, sem utólag. Viszont ezután választ kaptam egy kérdésre, amit a könyv eleje óta nem értetem. Habár visszagondolva elég árulkodó volt.

Nekem leginkább a váratlan fordulat miatt volt kellemes csalódás, mivel én nagyon nagyon nagyon szeretem az olyan történeteket, amik meg tudnak lepni és nem várt fordulatot mutatnak.
Ellenben elég nagy negatívum volt az események gyorsasága. Mint ha egy film lett volna, ahol 90 percbe akarnak mindent belesűríteni. Ez leginkább a második részre vonatkozik, az első részletesebben már biztosan unalmas lett volna.

A karakterek szimpatikusak. Bár kezdetben Chaset nem kedveltem, a végére egészen "összebarátkoztunk". Nikki tipikusan a szerethető karakter: jó lány akinek hatalmas szíve van amin vannak sebek is. A mellékszereplők is aranyosak, főleg Nikki családja. De Chaseéknél is nagy a szeretet, az új barátai nagyon jó fejek és szerethetőek.

A téma inkább komoly volt mint átlagos, de ahhoz nem volt elég jól kidolgozva. Nem tudom, hányadik regénye ez az írónőnek, de olyan benyomást kelt, mint ha az első lenne. Utánanézve: nem ez az első, hanem a Crush ​– Bizsergés. Legalább is ami magyarul megjelent.
Ez egy trilógia első része, bár a többi még nem jelent meg magyarul. Valószínű azért, mert sokan nincsenek elragadtatva az írásaitól, de én örülnék, ha a második és harmadik részt is elolvashatnám. Az epilógus felkeltette az érdeklődésemet. A végét pedig megkönnyeztem.

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Az arca rózsaszínbe borult, és ekkor már tudtam, van nála esélyem. Nem hagyom őt hidegen, és idővel kifárasztom. Nagyot nyelt, rám meredt, majd fújtatva elvonult.
Vigyorogtam, ahogy távozott. A Nikki nyomában hadművelet ezennel megkezdődött."

"Anya még jobban elmosolyodott, és rám nézett. – Tényleg? – Eleresztette Nikkit, és gyengéden megszorította a lábamat. – Jó tudni. Ami azt illeti, rólad is. Gondolom, azért is hozott fel megmutatni a panorámát. Kissé krákogtam, majd elnevettem magam. Nikki még jobban elpirult. – Ne légy zavarban, Nikki. Meséltem Chase-nek, mennyire kedveltük ezt a helyet az apjával is. – Ennyit a hangulatról – mordultam fel. – A részletektől kímélj meg, anya. Elképzelni szüleimet enyelegni nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. Nikki megbökött a könyökével. – Szerintem romantikus. – Nevetgélt. – Vajon a nagyszüleid is csókolóztak idefent? – Arra mérget vehetsz – vágta rá az anyám, és én még hangosabban tiltakoztam. – Anya, sikerült végérvényesen tönkretenned számomra a szénapadlást. Soha többé nem leszek képes feljönni ide."
AJÁNLANÁM?
Egy jó történet nyomában.
Őszintén szólva nem tudom, ugyanis sok hideget és meleget is lehet hallani róla. Ugyan az én tetszésemet elnyerte, lehet, mások nem így vélekednek, mivel a témája se nem könnyű, se nem annyira nehéz. Egy próbát szerintem megér, mert a történet megható és könnyed, a hétköznapi események sodornak magukkal.
Mindenképp felüdülés  a rohanós napokban, ha tele van az ember feje és nem akar agyalni csak sodródni. :)