A csíkos pulcsis lány Budapesten!~ Sarah Andersen dedikált

Sziasztok! :)

Szeptember 29.-én, pénteken ismét Budapesten voltam, ahol most a szerző írta alá a könyveket. Hogy kerültem én oda?

Pár hete láttam meg az eseményt facebookon, amit egy aranyos kis gif-el tettek közzé. Mivel legutóbb is felmentünk Pestre, gondoltam most sem lesz akadálya, úgyhogy rögtön meg is kezdtem szervezni.

A képregényekkel nagyjából egy éve találkoztam először, neten azóta folyamatosan néztem is. Sokszor volt olyan könyvesboltokban, amikor meg akartam venni, vagy nagyon közel álltam hozzá,de valami miatt mindig úgy voltam vele, hogy majd egyszer máskor. Most viszont kellett volna, szóval úgy döntöttem, a helyszínen megveszem és egyben alá is iratom majd akkor. De aztán időközben megnéztem a webshopban, hátha olcsóbb. Az volt, úgyhogy megrendeltem mindkettőt magamnak, és egyet a barátnőmnek is. :) Még aznap kiolvastam mindkettőt (értékelés nemsokára várható lesz róluk), sőt még a párom is elolvasta az elsőt! :)

Néhány barátnőmmel együtt akartunk menni, de nekik idő közben közbejött valami, így sajnos nem tudtak jönni.
Az út megtervezése is egy érdekes pont volt, sokféle variáció váltogatta egymást.
Eredetileg autóval mentünk volna Tatabányáig, onnan pedig vonattal Pestre. Viszont a kocsit egyéb okok miatt ki kellett lőni, így buszozás lett volna helyette. Amikor mi akartunk menni csak átszállásos volt, de azt nem szerettük volna, ezért megint előjött az autó. De újra ki kellett lőni, és inkább elmentünk a későbbivel, ami egyenesen Tatabányára ment, majd tovább a terv szerinti  vonattal. :)

A dedikálás
Az óráimnak 13:05-kor volt vége, ezután gyorsan hazaszaladtam összepakolni a cuccaimat, majd fel a páromhoz. 14:20-ig még volt egy kis idő, úgyhogy gyorsan megebédeltünk és mentünk is a buszra. A múltkori helyzet után most már felkészülten mentünk. A hideg időre való tekintettel vittünk még plusz pulcsit és párnákat a felfázás ellen, ha már nem bírnánk állni, tudjunk mire leülni. 2 üveg innivalóval, nassolni valóval és 8 szendviccsel vágtunk neki a nagyvárosnak. Ezen kívül persze plusz olvasnivalókkal és egy jegyzetfüzettel -gondoltam bőven lesz időm az új projektnek nekikezdeni.

Ez nem igazán az én napom volt, mert két bloggerrel is találkoztam, de semelyiküket nem mertem megszólítani. Az egyikük a vonaton a mellettünk lévő fülkében ült, ha jól láttam a Deszy könyvajánlója bloggere volt (bár nem 100%), a másikuk egy sorban mögöttünk álló lány volt, akitől szintén nem mertem megkérdezni az oldala címét, bár beszéltem vele. Na igen, ilyen az én formám.
Ha már a sornál tartunk, ott jött a ledöbbenés. Gondoltam (inkább reméltem), hogy szerdán ment az emberek többsége, ezért ma kevesebben lesznek. Annyira igazam lett, hogy a sor vége már a lépcsősor aljánál állt, talán ha 20-an voltak előttünk. Mi pedig ott álltunk, megsemmisülten a túlélő csomagjainkkal, nevetve a helyzeten. :) Fél órát várakoztunk nagyjából, amiben egy kis szünet is benne volt a művésznőnek.
Lehetett venni aranyos kis hűtőmágneseket is, melyeket az esemény tiszteletére készítettek. Ugyan a szobámban nincs hűtő ahová kirakhatnám, a párom mégis vett nekem egyet, ami most az ágyam mellett lévő radiátort díszíti. :)

Mivel nem igazán tudok angolul, így kicsit félve ültem le mellé. A nevemet nem értette, le kellett írni neki. Közben még beszélt, bár én nem értettem, kicsit feszengve ültem végig. Viszont mint kiderült, pont mi voltunk aznap a 200-ak. :)) Az elköszönés után mosolyogva és a könyveket ölelve mentem vissza a földszintre. Körbenéztünk még az üzletben, majd elindultunk hazafelé.

Köszönöm még egyszer Sarah Andersen! <3 És persze neked is Kedvesem, hogy eljöttél velem! <3

Számomra ez is egy nagyon jó élmény volt, boldog vagyok, hogy elmentem, akkor is ha csak 20 perc miatt. Azért persze remélem nektek is tetszett ez a kis beszámolóm, és ez a mostani példa azt mutatja, hogy lehet órákat is várni, de akár 20 percet is, csak jókor kell érkezni. Várni pedig bármennyit megéri rá! :)

Nicola Yoon: Minden, ​minden

Könyvértékelés

Sziasztok! :)
Ismét egy olyan regényt hoztam, ami eredetileg nem volt betervezve, de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne olvassam el. Bár mentségemre legyen, egy ideig ment az önmegtartóztatás, de aztán elkövettem azt a hibát, hogy belelapoztam. A filmet már láttam amikor kijött és nagyon szerettem. Egyik szombaton a tescoban nagy iskolára készülős bevásárlás közepette valahogyan (ki tudja hogyan..) a könyves polcokhoz "keveredtem". Már sokszor elmentem a kötet mellett, de most egy láthatatlan belső erő buzdítására kézbe vettem és forgatni kezdtem a lapjait. Ugyan nem olvastam egy szót se belőle, de a rajzok és a kis fejezetek rögtön megfogtak. Még az nap írtam is a barátnőmnek és megbeszéltük, hogy kedden elmegyünk és mindketten megvesszük. Miután ez megtörtént, alig bírtam magammal. Befejeztem a Maradj velem-et és száguldottam is át erre. 2 nap alatt kivégeztem.

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Megjelenés: 2015     Oldalszám: 336     Szemszög: E/1     Kiadó: GABO Kiadó

A BORÍTÓ
Őszintén szólva ennél egy kicsit érdekes a dolog. Nekem alapvetően nincsen bajom a filmes borítókkal, de soha nem is venném meg őket. Szerintem az eredeti borító mindig a legjobb. Ez a könyv  viszont megingatott ebben a hitemben. A filmes borító nagyon nagyon jól sikerült annak ellenére, hogy a szereplők rajta vannak. A színes mintákkal körbevett cím elképesztő. Az egész hangulatos és vonzza a tekintetet. Ellenben az simával, ami nem sikerült a legjobban. a színe jó, viszont az ábra kicsi és túl sok a nagy piros szív. A történet színességéhez képest sivárnak mondható.
Eredetileg nem is ezt "csúnyábbat" akartam, de mivel nem volt más, ezt vettem meg. Megbánni viszont nem bántam meg.

A TÖRTÉNETE
Maga a könyv naplóregény szerűen van felépítve. A fejezetek rövidek, de pont a megfelelő módon. Sok helyen vannak benne rajzok, ábrák és grafikonok, mint ha tényleg a naplóját olvasnánk. Ezek a dolgok még inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy közelebbinek érezzük magunkhoz a történetet. Az alap ötlete nagyon egyedi, talán ez az egyik oka, hogy így megfogta az embereket.
Ez az értékelés most nagyrészt összehasonlítás is lesz a filmmel, ami meglepően könyvhűre sikeredett. Persze, vannak kisebb-nagyobb eltérések, de semmi olyan, amit ne lehetne elnézni. Egy szó mint száz: előre is elnézést a spoilerekért! :)

Ha már a különbségeknél tartunk, megemlítek néhány kisebbet. A szereplők haja nagyon eltér az eredetitől, és az úgymond fontosabb ruhák is más színűek mint amilyennek meg lettek álmodva.
Maddy és Olly minden héten, van hogy minden nap is találkoznak, a filmben viszont csak egy-két alkalommal mehet be a lányhoz Olly. Ezen összejövetelek alkalmával a kézenállásnak is szerepe lesz, nem is akármilyen, a filmen viszont ez is máshogy történik. Nagy sajnálatomra.
A hawaii utazás ugyan annyira nem zajlik eltérően, mégis vannak kisebb különbségek. Az indok is más, hazugság is van benne, valamint Carlának is szerepe van. Bár kicsit érdekes, hogy Maddy most látja először a világot, de annyira még sem csodálkozik rá mindenre, mint az 18 év bezártság után elvárható lenne.
Olly. Nos, ő a könyvben sokkal de sokkal vagányabb mint a filmben. A stílusa és a külseje is egyaránt. A vásznon csendes, de eredetileg egy örökmozgó srác, aki mindenre felmászik, és nincs olyan pillanat, amikor egy helyben állna. Itt jár iskolába, valamint a családi háttere is jobban ki lett dolgozva. Többet beszél róla, könnyebben megérthetünk mindent. Az anyjáról itt sem esik szó különösebben, inkább az apjával való viszonyt fejti ki jobban. Itt látható, hogy egyáltalán nem erőszakos az apjával szemben, a békésebb megoldást próbálja keresni, ha tudja. A húga Kara nekem különösen tetszett, érdekes jellem lehet, jó lett volna többet megtudni róla. :)

Maddy. A teljes neve  Madeline Furukawa Whittier, ami bár kicsit kacifántos, szerintem nagyon menő. Sokszor magamra ismertem benne,- a könyv imádata, a blogolása, az idegeskedése- de főleg a világnézete és a bátorsága teszi különlegessé. Ugyan a házból nem mehet ki, de a szobák jó megoldások voltak,hogy ne érezze magát annyira bezártan. Nem sok ember mehet be a házba, amit én például nem értek. Miért ne lehetne mindenkit lefertőtleníteni, hogy  bemehessen? Az anyja is egész nap kint mászkál, ráadásul beteg emberek között. De hát volt benne egy kis zizi, szóval ez inkább csak kötői kérdés volt. Carlát viszont nagyon kedveltem. Ő volt az ápolója, aki mindenkinél jobban megértette, a második édesanyja és egyben a legjobb barátnője is. Ráadásul él ha a cicás videókért. :) A lánya, Rosa-t pedig csak említik, Maddy nem ismeri.
Van egy kicsit vonatottabb, szenvedősebb rész, attól kezdve, mikor kijött a kórházból egészen addig, míg felült a repülőre. Voltak izgalmas dolgok azalatt is, de túl sok volt a depresszió.
Az űrhajóst nagyon kedveltem, tetszett, hogy mindenhol ott volt. :)) A Kis herceget pedig ezután mindenképp el fogom olvasni. Olly barátját nagyon sajnálom, hogy kihagyták a filmből. Nekem nagyon szimpatikus volt, de valószínűleg a szexuális irányultsága miatt nem jutott neki hely. Ennek ellenére a történtben azért -ha nem is olyan nagy- van szerepe a kis rockernek. :)

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Madeline: Milyen színű a szemed?

Olly: kék

Madeline: Kicsit pontosabban, légyszi!

Olly: jézusom. nők. óceánkék

Madeline: Atlanti vagy Csendes?

Olly: atlanti. és a tiéd?

Madeline: Csokibarna.

Olly: kicsit pontosabban, légyszi

Madeline: 75%-os kakaóvajsötét csokibarna

Olly: hehe, az szép"

Szaszkó Gabriella: Maradj velem (Pennington-testvérek 1.)

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

A mű amit hoztam nektek, ami -ugyanúgy mint az előző két értékelésem alanyai is- hazai szerzőnk tollából származik. Még a könyvfesztiválon kerültem össze vele áprilisban ( a könyvvel :) ), azóta halogattam, de most végre elértem oda, hogy el tudom olvasni. A kötet különlegessége, hogy a Maxim könyvkiadó gondozásában jelent meg, ahol pedig nem sűrűn találkozhatunk magyar íróval/írónővel. Szerintem nem véletlen, hogy Gabriella műve is a Dream válogatás regények sorát erősíti! :)

David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt.
David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz…
Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik?
Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

A BORÍTÓ
Passzol a történethez, de valahogy mégse. Inkább a jelenre helyezi a hangsúlyt mint a múltra, pedig szerintem az utóbbi a lényegesebb. A külsejét látva az olvasó valamilyen tipikus romantikus történetnek gondolja (mint ahogy azt én is tettem), pedig nem az. Különösen tetszenek rajta az esőcseppek, nagyon jó ötlet volt. :)

A TÖRTÉNETE
Annyira ledöbbentett, hogy egyszerűen azt sem tudom, hol kezdjem. Egyáltalán nem azt kaptam amire számítottam, hanem valami sokkal sokkal-sokkal jobbat. Imádom az olyan történeteket, amik komoly témákat dolgoznak fel regény formában, könnyed hangvétellel. Tele van érzelemmel, depresszió, szeretet és szerelem egyaránt jelen van.
A cselekmény két szálon fut, a jelenben és a múltban játszódik. Sokkal több volt a visszaemlékezés, de szerintem ez pont így volt jó. Sőt! Én azt sem bántam volna, ha még egy kicsit többet tudhatok meg az előzményekről.
A jelen kiszámítható volt, és nagyon sokat szenvedtek benne, de nem a jó értelemben. A múlt alakulása sem rejtett sok titkot, mégis többször meg tudott lepni mint a jelen. Egyszer azt érzem, de aztán mégse, utána pedig ismét - dolog nekem kicsit már fárasztó volt. Persze, tudom, a múlt eseményei és hogy mindig kiderül valami újabb titok nem tették zökkenőmentessé ezt a kapcsolatot, de azért ennyit húzni sem kellett volna, főleg, hogy mindenki pontosan tisztában volt a saját érzelmeivel. A szerelmi háromszög itt már valójában csak egy vonal volt, mivel Chris halálával a harmadik csúcsban a bűntudat maradt. A múltban ezzel szemben sokkal komplikáltabb volt, méghozzá annyira, hogy sokáig nem is tudtak róla.
A karakterek remekül ki voltak dolgozva, nagyon élethűre sikerült mindenki. Szinte megelevenedtek a szemem előtt és annak ellenére, hogy nem volt sok információ róluk, abból a kevésből is jobb leírást sikerült kihoznia az írónőnek, mint másnak három oldalnyi jellemrajzból menne.
A személyes kedvencem David volt végig, bár Chris is igen csak belopta magát a szívembe. Mindenkinek olyan testvéri kapcsolatra lenne szüksége, mint az övék. Összetartottak minden helyzetben, és mindenkinél jobban szerették egymást. Az idősebbik fivérnek persze valamivel nehezebb volt, mivel öccsét kellett védelmeznie, aki sokszor ezt fel sem fogta.
Mindkettőjüknek nehéz volt felnőni, két nagyin különböző egyéniség, ám sajnos csak az egyikőjüknek sikerült megbirkózni a lelki traumákkal.
Amy Forester. Általában a vélemények megoszlanak róla, lehet a személye mellett pozitív és negatív dolgokat is felhozni. Úgy vélem, semmi olyat nem tett amiért meg kéne kövezni. Eleinte semleges volt, de aztán kezdtem megérteni a helyzetét és egyre jobban megkedveltem.
A szüleik..nos hát nekik is nehéz múltjuk volt, az anyjuk 17 éves volt csupán, mikor megszülte Christ. A második gyermek után lelkileg és szellemileg is megborult, ami persze egyáltalán nem indok a tetteire. Szörnyű szülő, amit a fiaival tett az megbocsájthatatlan. Az apa is hibás volt, annak ellenére, hogy védte gyermekeit. Sokkal többet is tehetett volna és már a probléma első jelénél elgondolkodhatott volna. Rendben van, hogy nem válhatott, de ő is beláthatta, hogy ha lekiabálja azzal semmit nem old meg.
Az információk adagolása is jól meg lett oldva, nem kaptunk mindent egyszerre a nyakunkba és nem is 50 oldalanként jött új hír.
A cselekményszálak kiválóan össze lettek fűzve, sehol sem kavarodik bele az olvasó., a történet pedig szinte beszippant. Alig tudtam letenni, bár sokszor annyira aggódtam a szereplőkért, hogy nem akartam tovább olvasni, nehogy még rosszabb legyen.

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Csodálkoztam, hogy ennyi fájdalmat elbír az emberi test."

"Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. Ezt a felelősséget én sohasem érezhettem meg. Mindig volt valaki mellettem, aki érzékelte helyettem tetteim súlyát. Aki utánam futott, hogyha éppen el akartam volna tűnni az esti tengerpart sötétjében."

"– Totál beteg vagy.

– Tudom, ezért haverkodsz velem!"

AJÁNLANÁM?
Komoly, könnyed, beleszerelmesedős.
Ez a regény felkerült a kedvenc köteteim listájára. Akár egy valós életrajzi regénynek is elmenne, beszippantja az olvasóját. Szereted a romantikus regényeket nehéz központi témával? Hogy ha egy könyv meg tud sirattatni és nevettetni? Egy történetet, ami tele van érzelemmel? Akkor ezt mindenképp neked ajánlom! Ne félj, vedd a kezedbe és olvasd el. Hidd el, nem fogod megbánni! ;)
Inkább a fantasztikus/kalandregényeket kedveled? Akkor talán ezt most nem kéne elkezdened. Viszont ha szeretsz kockáztatni, megér egy próbát! :)
Köszönöm ezt a csodálatos élményt, Szaszkó Gabriella!!

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság (A változások kora 2.)

Könyvértékelés

Sziasztok! :)
Ismét egy sorozat folytatását hoztam, méghozzá nem is akármilyenét. Henryék története különösen közel áll a szívemhez és ez a szeretet egyre csak fokozódik. Ezt is sokáig halogattam, bejött elé egy másik könyv is, ráadásul majdnem egy hónapon keresztül mindenhová cipeltem magammal, de haladni semmit nem haladta vele. Természetesen utólag ezt is nagyon megbántam. Mint azt az utolsó élménybeszámolómban is mondtam, ez a könyv volt hű társam egész nap úton és a hosszú sorban is. Akkora már eljutottam nagyjából a negyedéig és aznap be is fejeztem az egészet. Ha még nem olvastad az előző részt, mindenképpen be kell pótolnod! Na de nem is húzom tovább, lássuk mit alkotott ismét Tomcsik Nóra. :)

A történet folytatódik…
Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.



A BORÍTÓ
Mint az előző rész esetében, itt is kiválóan passzol a külső a cselekményhez. A színe tükrözi a regény hangulat világát valamint a legfontosabb elemek megtalálhatóak rajta mint a templom a háttérben, a katonák, a lövészárok valamint a két "személy", a férfi alak katona, a női pedig ápolónő. A naplemente különösen tetszik a háttérben, ez talán még vonzóbbá teszi az egészet. Egyszerű, mégis nagyszerű csomagolása egy fantasztikus történetnek. :)

A TÖRTÉNETE
A mű könnyed hangvételű, tele van izgalommal és váratlan fordulatokkal, valamint meglepően jól dolgoz fel egy nagyon komoly témát. Az 1. világháború mindenestül megjelenik, méghozzá sok történelmi eseménnyel, melyek remekül bele lettek szőve a történetbe. Ezeknek a dolgoknak utána járni nem kis munka lehet, szóval le a kalappal Nóra előtt. Ő maga is mesélte, milyen sok utánajárást igényel, mennyi könyvet kell elolvasnia és filmet megnéznie a témával kapcsolatban hogy minél jobban vissza tudja adni a hangulatot. Percek alatt rá lehet hangolódni, szinte bevonz a légköre. Én személy szerint nagyon mélabús voltam végig mialatt olvastam, és még a befejezése után is. A csatajelenetek kiválóan lettek leírva, nagyon brutális, ha nem tudnám hogy nem vett részt a háborúban, azt gondolnám pár csatát már biztosan átélt. Roppant életszerűre sikerült az egész amihez külön csak gratulálni tudok! :)
Az előző kötethez képest sokat fejlődött az írónő, ami bár nem olyan szembetűnő, mégis jól érezhető. És ha már a fejlődésnél tartunk nem csak ő fejlődött, hanem a "gyermekei" is. Mindenkinek több szerep jutott, még Lotte-nak is, aminek én kifejezetten örültem. Ugyan sokszor még így is keveslettem néhányukét, de ha jobban belegondolok dupla ennyi lenne a könyv terjedelme ha mindenkinek ugyan annyi rész jutott volna. A új szereplők nem különösebben tűntek fel a színem, aki igen, annak pedig nem lett akkora jelentősége, viszont régi ismerősökkel találkozhatunk. George édesanyjára egyre inkább nehezteltem, egyáltalán nem volt szép amit csinált, sőt.. .
Ugyan az összes karakternél jellem fejlődés megy végbe, talán a legnagyobb mégis Henrynél következik be. Külseje megviseltebb lesz, belül pedig szinte szétesik. Nagyon sajnáltam Őt, és nem csak azért, mert Charlotte mellett a személyes kedvencem. Elveszített igazából mindent amibe kapaszkodni lehetne, egy ponton fel is adja, ott már mindent vagy semmit alapon indul a csatába. De szerencséjére az ő kis őrangyala rátalált és visszaadta az életét. Megtanult elfogadni és küzdeni, már nem az a vörös szeplős kisfiú aki Londonban egy kocsmárostól kér segítséget.
George még mindig tele van kételyekkel amik szerencsére/sajnos el is oszlanak, talán elhivatottabb mint valaha. Megtanul kiállni magáért és másokért is, már most sokkal többet tesz mint azt valaha is gondolta volna.
Anna és Lotte is "bevetik" magukat a háborúba, ott segítenek ahol tudnak. Mindketten fejlődni szeretnének, tanulni., hogy még többet tudjanak tenni. John és Jacob is a frontvonalon védi a hazát, önként vonulnak be ami tiszteletre méltó.
Sarah pedig.. nos, őt egyre unszimpatikusabbnak találtam és nem, nem a szerelmi élete, hanem a háborúhoz való hozzáállása miatt. Ugyan később ő sem lesz tétlen, még sem tudtam elnézni az előzmények mellett és megbocsájtani neki.
A szerelmi szálak bonyolódnak, összetettebbek lesznek, néhány csúnya véget ér.
Minden rossz ellenére becsülendő a kitartásuk és az élethez való hozzáállásuk. Habár a háború egyik legrosszabb vonzata érte őket: fiatal ként túl hamar fel kellett nőniük, mégis emberek tudtak maradni.
A borús hangulat ellenére jó dolgok is történtek, mint a karácsony a fronton. Úgy gondolom talán ez volt a leggyönyörűbb dolog a könyvben. Feltárásra váró szálak is akadnak bőven, a legérdekesebbnek Henry múltja ígérkezik. A lezárás viszont.. miééért? MIÉRT? :(
Azt viszont elmondhatom, hogy jó hatással volt rám ez az egész.
Mostanában ha rosszul érzem magam a hétköznapi problémáim miatt, arra gondolok, hogy ez semmi ahhoz képest amit az embereknek a háborúban kellett megélniük.
Ettől sokkal jobban érzem magam, és már nem is tűnik semmi olyan vészesnek.

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– (…) Elveim vannak.

– Ó igen, azok nagyon fontosak – csóválta a fejét George. – Csupa jót tesznek a világgal."

"Többé nem tehettek úgy, mintha minden rendben volna, mintha nem érintenék őket a világ dolgai. A háború elől nem menekülhettek el…"

"– Légy erős! – mondta George, még mindig átkarolva őt. 

Erős. Olyan könnyűnek tűnt ezt a szót kimondani békeidőben, amikor a nagy gondok csak a szerelmek, az elszakadt ruhák, az időjárás, vagy az iskolai házi feladatok voltak."

AJÁNLANÁM?
Ez lesz az a háborús történet, amit mindenki imádni fog.
A legnagyobb lelkesedéssel! Tele van izgalommal az egész, a műben végig jelen van a kétes helyzet, hogy egy pillanat alatt megváltozhat minden, akár az egész világ is. Rengeteg érzelem (nem, nem csak a szerelemre gondolok) és jellemfejődés még csodálatosabbá tette az előző kötetnél. De nem is ragozom tovább, győződjetek meg ti magatok, hogy igazam van-e. Annyit mondhatok, nem fogjátok megbánni. ;)

Király Márk: Harminc nappal a világvége előtt

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

Ez a könyv eredetileg nem volt betervezve, teljesen véletlen akadtam rá. Az egész egy pénteki nap kezdődött, amikor is valahogy elkeveredtem Tatabányára a Tescoba. Jó könyvmolyhoz híven az első utam rögtön a könyves részleghez vezetett. Gyorsa átfutottam őket, majd újra elkezdtem átnézni előröl, csak most lassabban, nem felületesen. (Igen, van egy ilyen hülye szokásom.)
Lényeg a lényeg, valamiért megakadt ezen a köteten a szemem. Ismerős volt valahonnan, valahol a neten láthattam futólag, de nagyon el voltam tűnve mostanában, szóval nem tudtam róla túl sokat. Elolvastam a fülszövegét, majd láttam, milyen vastag, ezért belekezdtem az elejébe. 3 fejezet után úgy döntöttem hogy vagy hazajön velem, vagy én maradok ott vele.
Mint utólag kiderült elég népszerű ez a regény, valaki szerint konkrétan még a csapból is ez folyt. Mire hazaértem, már túl voltam a felén. Igaz, rég volt már ez az egész, elég sokat csúsztam vele. De most visszatérek és igyekszem mindent bepótolni.
Annak ellenére, hogy nem szerepelt a terveim közt, örülök hogy így alakult. :)

„Legjobban a nyári esték, és a hajnalig tartó szerelmek fognak hiányozni. Régen azt gondoltam felnőni lesz a legnehezebb, de a bejelentés mindent megváltoztatott. A világ összes tévécsatornája egyszerre közölte a hírt. A Föld egy hónapon belül összeütközik egy későn észlelt meteorittal. Az embereknek harminc napjuk maradt, hogy elszámoljanak az életükkel. Ez pont huszonkilenc és féllel több, mint amennyire valójában szükségük volt.”

BORÍTÓ

Igen, jöhetnek a kövek! Dobáljátok csak, mert megérdemlem. De egyszerűen annyira magával ragadó! Egyszerű szín, felhívó betűmére és figyelem felkeltő cím. Tökéletes az összhang. Bár a karakter rajta anime stílusú ami nem tartozik a kedvenceim közé, még sem volt ellene kifogásom. Még most is gondolkodok, hogyan illik a történetbe, de arra jutottam, hogy valószínűleg csak van. :)

TÖRTÉNET
Megragad benne valami, ami nem ereszt.
Az emberiséget és az embertelenséget tökéletesen bemutatja, talán erről is szól az egész. Hogy valójában milyen mindenki. Ez a történet minden olvasóját elgondolkodtatja, mi lenne, ha? Ki mit tenne? Hogy reagálna? Mit bánna? Egyszerűen olyan realisztikus az egész, hogy az már fáj. Valóban olyan érzést kelt, mint ha velünk történne meg. És bármikor megtörténhet. Emiatt is könnyű beleélni magunkat és ránk is átragad a 'világvége-hangulat'.
Mindenhol jelen van a fekete humor, remekül kivitelezett formában. Pont jókor volt minden vicces beszólás a jó helyen. Épp mikor már letargiába esnénk, jön egy poén.
Sok dolog felépül, de a legtöbb szétesik. Egy kicsit minden ember megkergül így vagy úgy. Vannak akik ragaszkodnak a "normális" életükhöz, képtelenek elfogadni, mi vár rájuk és ez talán a legijesztőbb. Az ő elméjük megbomlott. A családok nagy részének szétesése érthető, mivel minden ember maga akar elszámolni a saját életével. A vallásnak itt is szerepe van, bár sok helyen inkább negatív. Őrült dolgokat tesznek a vallás mögé bújva. Egyesek elveszítik a hitüket, mások pedig hirtelen abba kezdenek kapaszkodni megszállott módon.
A sztárok is kikészülnek, valószínűleg így kevesebb figyelem irányul rájuk, mivel mindenki egyenrangúvá válik hirtelen. Nekem személy szerint nagyon tetszettek a twitter posztok, különösen Charlie Sheen-é. 
Sokan -nem meglepő módon- a halált tartják a legjobb megoldásnak. Én személy szerint ezt nem értem, mivel hamarosan úgy is mindenkinek vége. Nem mindegy miáltal? Egy meteor vagy egy pohár méreg?
A kevésbé drasztikus megoldások sem a legjobbak. Lehet enyhíteni a fájdalmat, de ez nem jó semmire. Talán csak feledni. Virtuális valóságban vagy drogokban keresni a szabadságot és a reményt, hogy talán ez nem velünk történik, bolondság. Egyszer elmúlik azoknak a hatása is és akkor mi marad? A magány.
Habár a nép nagy többségére negatív hatással van mindez, néhány ember megmutatja, nem vesztünk el teljesen. Amikor a boltban ne kell fizetni, vagy amikor egy magányos, sírós estéden valaki odamegy melléd és megvigasztal. Ezek a bizonyítékai, hogy igen, van még emberség a világon.
Az életben barátságok jönnek-mennek, de itt vagy megmaradnak vagy szétesnek. Főhőseink összetartó barátok, bár néha széthullanak. Mindegyikük más-más személyiség, mégis valahogy ugyan olyanok. Mindenkiben ott van a félelem, a bizonytalanság, sokszor meginognak. Egymás nélkül talán már az első nap meghaltak volna. A szerelem Detti és Bence között van jelen, nem túlzásba véve, roppant életszerűen beállítva. Marci a "rossz fiú", aki még a bajban is bajos. Sok viszályt szít, mégis szeretik. Bár néha kétség kívül durván elkattan nála valami. És a fő-fő szereplő? Aki szemszögéből látunk? Mindent tudunk róla de egyben nem tudunk róla semmit. Olyannyira, hogy még a nevét se. Bár ez nekem különösen tetszett, így nyílt volt, de még is titokzatos. A szerelem az ő maradék életében Júlia formájában volt jelen. Érdekes "kapcsolat" az biztos.
Frank-et külön kiemelném, nagyon megkedveltem. Valamint azt a bizonyos dalt. Sokáig húztad Bence, de megérte!
Vannak benne nem várt, meglepő fordulatok, de mivel tudjuk mi lesz a vége, nincs akkora jelentőségük, pusztán csak megdöbbentenek.

Érdekes, hogy mikor a legjobban lenne szükség az összetartásra, akkor akar mindenki önálló lenni.

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Tehát. Hogy hívják a fél lábú kalózt? – Kalóz? – kérdezem.

– Nem – mondja és közben megnyalja a száját.

– Akkor? – kérdezi türelmetlenül Marci.

– Bill – feleli a csávó – és hogy hívják a két lábú kalózt?

– Nem tudom.

– Stabill."

"– Még mindig rettegsz a csendtől?

– A gondolataimtól félek igazából."

"Újra a nappaliban ülök. A világfájdalmat hirdető egyhangú cikket olvasom, közben az öcsém szobájából tompán kiömlő zenét hallgatom. Coldplay, elviselhetetlen muzsika. A CIA évek óta használja terroristák vallatásához."

AJÁNLANÁM?
Ez az a regény, aminek előre tudod a végét, de még is kíváncsi vagy rá az elejétől.
Ha nyitott vagy az új dolgokra és szereted ha egy könyv szókimondó, akkor mindenképpen el kell olvasnod! Durván az ember arcába vágja a valóságot, de még se sok. Nagyon könnyen rá lehet hangolódni és nehéz tőle elszakadni. Könnyű olvasmány, mégis van benne valami nehéz. Tipikusan az a regény, ami minden korosztálynak egyformán ajánlott. Remélem az értékelésemmel felkeltettem a figyelmed, és talán el is fogod olvasni. Hidd el, nem fogod megbánni! ;)