2017. október 31., kedd

Mutatok egy remek klasszikust! 2.

Arany János: Toldi



Sziasztok! :)
Ma a Klasszikusok "sorozat" második részét hoztam el, gyermekszívemnek egy kedves történetét: a Toldit.


Arany Jánoshoz
Pest, február 4. 1847
Üdvezlem Önt! Ma olvastam Toldi-t, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm… minél hamarabb akarom Önnek tudtára adni azon meglepetést, azon örömet, azon elragadtatást, melyet műve költött bennem. Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát! Írjon Ön nekem, ha nem fogja restelni: írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magas-e vagy alacsony… minden érdekelni fog. Isten Önnel, isten Önnel. Ab invisis őszinte barátja
Petőfi Sándor

Érdekességek
-A Kisfaludy Társaság pályázatára készítette
-A pályázatot megnyerte a pénzzel együtt.
-Petőfi ekkor figyelt fel rá és kötöttek barátságot.
-Ez a műve hozta meg neki a hírnevet.
-Ilosvai Selymes Péter már a 16. sz. végén megírta Tholdi Miklós mondáját, ez a népmonda szolgált   alapul Aranynak is.
-Minden éneket egy Ilosvai idézettel kezd, így tiszteleg az első megíró előtt.
-Toldi Miklós egy létező személy volt.

Véleményem

Mindig is szerettem ezt a történetet kiskoromtól fogva. Érdekes, ahogy telik az idő, mindig másként viszonyulunk hozzá. Kicsinek aranyos mese volt, ahol a gonosz elnyerte méltó büntetését, idősebb fejjel pedig már többet is észreveszünk, például hogy milyen iszonyat gazdag szókincse is volt Arany Jánosnak. Gyönyörűen fogalmazott meg minden egyes mondatot. Azt viszont sajnálom, hogy a kicsikkel nem megszerettetni, hanem megtanítani próbálják, pedig nekik kell tovább vinni és megőrizni Toldi Miklós legendáját.

Miről is szól?

"Az elbeszélő költemény a nyári pusztán henyélő béreslegények képével nyit." Toldi az érkező katonákat lesi. Ő maga is katona szeretne lenni. A sereg Laczfi nádor vezetésével a közelbe ér, és a nádor Miklóstól kér útbaigazítást Buda felé. Miklós zokon veszi, hogy a nádor parasztnak szólította, ezért az utat egy hatalmas farúddal mutatja meg.

Hazaérkezik a kastélyból fivére György és néhány társa. Miklós szeretettel köszöntené, de György eltaszítja és semmirekellőnek nevezi. Egy szópárbaj után Miklós távozik a házból.

György vitézei gúnyolják, mikor elege lesz, elhajít feléjük egy malomkövet, ami véletlen megöli az egyiket,ezért menekülnie kell a háztól, György kiadja a parancsot katonáinak, hogy kerítsék kézre.

Miklós három napig bujdosik. A nádasban bujkálva véletlenül két kisfarkasra bukkan. Megsimogatja őket, ám az anyafarkas rátámad. A csatából végül Miklós kerül ki győztesen.

Miklós az éjjel hazalopakodik, hogy anyjával beszélni tudjon. A házban mindenki alszik. Alvó bátyját meglátva eszébe jut, hogy most megölhetné, de nem teszi: csak az ágya mellé fekteti a két kimúlt farkast, hogy ezzel adja tudtára, hogy itt járt. Ezután felkelti édesanyját, hogy elbúcsúzzon tőle: elmondja neki, hogy felmegy Budára, vitéznek.

Négy napos út után Miklós a Rákos mezejére érkezik, ahol tudomást szerez arról, hogy a Duna szigetén egy cseh vitéz állandóan becsmérli a magyarok vitézségét, ezért sok magyar megverekszik vele, ám eddig mindenkit megölt.

Miklós felér Pestre. Lódobogásra ébred, s a közeledő lovas öreg szolgája, Bencét az, aki elmondja, hogy édesanyja küldte utána, hogy találja meg, s maradjon vele, segítve és szolgálva őt. Egy cipót is küldött Miklósnak, amelybe egy szelence volt belesütve, a szelencében pedig arany volt. Nagyon megörült ennek, mert ebből a pénzből fegyvert tudott venni.

A király teljesen elképed az ismeretlen vitéz erején, és parancsot ad ki, hogy hozassák elé, hadd adja neki Toldi György öccsének vagyonát. A király előtt Miklós felfedi kilétét. A király igazságot akar szolgáltatni, ezért György részét is Miklósnak akarja adni, ő azonban lebeszélte róla, mondván, hogy nem vagyont szeretne, hanem katona szeretne lenni a király hadseregében. A király örömmel katonái közé veszi, s kardot ajándékoz neki. Nemsokára megérkezik Toldi édesanyja is, és nagy boldogan borulnak egymás nyakába. György megy vissza Nagyfalura lakni, Miklós és az édesanyja pedig a király mellé kerülnek. Toldiból az idők során rettenthetetlen és híres vitéz lett.

2017. október 28., szombat

On Sai: Apa, ​randizhatok egy lovaggal?






 Könyvértékelés











Sziasztok! :)
Ugyan megszakítottam a magyar szerzők sorát a Nicola Yoon-nal, de most ismét hazai írónő regényét hoztam, méghozzá On Sai-tól. Szegénykémet már tavaly karácsony óta halogattam, szóval épp itt az ideje, hogy bemutassam nektek. Már korábban elolvastam, de most kicsit tolódik minden a Sarah Andersen dedikálás miatt, ezért csak most kerül ki. :) 
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?


Megjelenés: 2015     Oldalszám: 376     Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ
Mivel a kék a kedvenc színem, így különösen tetszik. Egy barátnőm szavaival élve "olyan jól néz ki ez a kék domináns szín". És valóban, egyfajta erőt sugároz a fekete háttérnek köszönhetően. A kard és a virág motívum remekül kiegészítik egymást, bár nekem a rejtett minta a kedvencem, amit csak az láthat, aki a kezében tartja a kötetet. :) 

A TÖRTÉNETE
Már nagyon sokat hallottam a műről, és nagyon vártam, hogy elolvashassam. Az írónőről ugyan már hallottam, de könyve még nem került a kezembe. A könyvfesztiválon idén nem volt kedvem végigállni a dedikálás sorát, jövőre viszont biztosan nem hagyom ki.

A címe szerintem kicsit hosszú, lehetett volna rövidebbet is adni neki. Sokszor olyan kellemetlen kimondani, a toldalékolása pedig.. áhh. :D De természetesen passzol a történethez, bár csak a végén van róla konkrétan szó. Ha már címénél tartunk, kicsit megtévesztő volt, de mint láttam, nem csak nekem. Kicsit időutazós dologra számítottam benne, de sokkal jobb is, hogy ilyen.
Egy idősík van, ennek ellenére két világban lehetünk jelen párhuzamosan: a Földön és egy másik, mágikus birodalomban. Különösen tetszett, hogy Budapesten játszódik,de főszereplőinknek minden új, mivel ők Amerikából jöttek. A másik világ pedig nagyon jól fel van építve. Középkori,tele varázslattal. Ez a kombináció igazán ütősre sikeredett. :) Néhányak szerint ez az egyik legjobb magyar fantasy. 
Sokat áradoztak már az írónő kitűnő humoráról, és igen, igazak a pletykák. Én személy szerint nem nevetek olyan gyakran könyvön, de ennek sikerült kacagásra bírnia. Lentre a "KEDVCSINÁLÓ"-ba is igyekeztem néhány gyöngyszemet összeválogatni. :)
A cselekménye folyamatos, lendületes volt, sodortak magukkal az események. Szinte nem is volt olyan, hogy oldalakon át untatott volna. Egyik világból át a másikba ugrálás, tudomány és mágikus csaták tarkították a történetet.
Volt pár zavaros rész amit nem igazán értettem, de lehet, hogy velem van a gond.

Most, hogy jobban belegondolok, azért nem volt ami untatott, mert azokat a részeket átugrottam, ezek pedig a monológok voltak. Főleg Amon szemszögénél volt ilyen problémám. Nem is csak a belső gondolat menetek, hanem a leírások is túl hosszúak voltak. Sokszor a legizgalmasabb részeknél jöttek elő ezek, ami kifejezetten zavart. Annyira tudni akartam már mi fog történni, hogy egyszerűen képtelen voltam végigolvasni ezeket a részeket.

Dolland professzort eleinte nem kedveltem, nem értettem, miért kell az ő szemén át is látni a dolgokat. Nagyjából a felénél békéltem meg vele és kezdtem megérteni, sőt, megszeretni. Különlegessége az Asperger-szindróma, ami nem is lenne gond, de az ő lánya Mia Anne, akinek szüksége van apja szeretetére és támogatására. Szerencsére idő közben kiderült, hogy képes szeretni, a maga sajátos módján. Amon hozta be a tudományos szálat, nélküle nem tudhattunk volna a titkos, földalatti létesítményről, sem a lent folyó kutatásokról. Ezen felül pedig egy nélkülözhetetlen eleme az egésznek.

Mia Anne. Akik tetszését nem nyerte el a mű, sokszor hozták fel az ő személyiségét, mert nagyon idegesítőnek találták. Igyekszem nem elfogultan rágondolni, de még úgy is alaptalannak találom a vádakat. Egy nagyon aranyos, kedves, kitartó és bátor lányról beszélünk, aki azért elég sok mindent átélt és egy új, számára még helyen kezd élni. Kamasz ként nem meglepő, hogy hirtelen esik szerelembe és féltékeny egy adott helyzetben. Ilyenek miatt szükségtelen megkövezni. Bár néha már kínosan vicces volt a hitetlenkedése. Én sem hiszem, hogy másként reagáltam volna, de olvasó szemmel komikus. 

Kósza. Ahhw. Mindenkinek szüksége lenne egy Kósza lovagra. A hűsége és társai iránt érzett szeretete tiszteletre méltó. Mindent megtett amit csak tehetett a népe védelmének érdekében, és becsületesen nem akart olyanért dicsfényt, amit nem tett. Amikor szenvedett, akkor sem "csak úgy panaszkodok és bonyolítom a dolgokat, mer miért ne", hanem mert tudta, hogy nem szabad, és felrúgni mindent esztelenség lett volna. De a végkifejlet mindent megváltoztatott, ahol mellesleg eszméletlen aranyos volt. :)
Ez a három szemszög  váltja egymást, három fantasztikus és erős jellem.
Más végkifejletre számítottam, egy részt nem is értettem, de végül is happy and, szóval viszonylag boldog vég lett mindenkinek. Kicsit talán túl gyorsan is lett vége, a csatát jobban elnyújthatta volna.
Minden esetre engem teljesen megevett a könyv. :)

Köszönöm ezt a csodálatos élményt On Sai!! :))
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Apa, randizhatok egy lovaggal?
Az apja reflexből közölte, hogy tizenkilenc és fél éves kor az ideális a szexuális kapcsolat elkezdésére, és erre még pontosan negyvenegy és fél hónapot kell várnia.
– Bocs, apa rosszul tettem fel a kérdést. Szeretnéd, ha egy osztálytársammal mennék moziba, aki már túl van az első pár berúgáson, óvszer nélkül szexel, és tudja, hol lehet drogot kapni? Vagy inkább elengedsz egy lovaggal, aki elpirul, ha meglátja a bokámat?"
"– Bordó a körmöd. Valami kórság emészti?
A lány nevetett, és megmozgatta a lábujjait.
– Dehogy, ez csak festék rajta. Minálunk az a szokás, hogy a lányok festik a körmüket."
"– Ebből elég, ez kész kínzás -nyögte Kósza kis idő elteltével. Nesz hallatszott felőle, mintha megfordult volna az ágyban. – Te tényleg olyan vagy, mint egy rossz páncél!
– Kösz -morogta Mia Anne sértetten.
– Hol a páncél helye? Az ember hátán, nem? Gyere, bújj ide!
– Tessék?
– Nem mondom kétszer. -Kósza hangján hallattszott, hogy mosolyog."
AJÁNLANÁM? 
Mindenkinek szüksége van egy Kósza lovagra.
Egy csodálatosan felépített fantasy és a való világban játszódó mágikus-középkori-modern és romantikus történet,ami megragadja az olvasót és nem ereszti. Egyszóval megvan benne minden ami egy igazán jó regényhez szükséges. Ha egy remek fantasztikus-romantikus könyvélményre vágysz, mindenképp olvasd el! A romantikus jelzőtől pedig nem kell megijedni, nem csöpög! ;)

Szerintem ez a szám passzol a történethez. :)

2017. október 21., szombat

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs





Könyvértékelés






Sziasztok! :)
Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Az elsőről már készült egy bejegyzés nemrég, most pedig a második kötetet hoztam el nektek. Ez is nagyon a szívemhez nőtt, talán jobban is mint az előző. Ha azt szerettétek, ezt egyenesen imádni fogjátok! Fogadjátok sok szeretettel! :)


Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked!
… Ööö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós-pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!
Sarah Andersen fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó

Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

Az előzőben több volt az újdonság, ez viszont picit jobban megnyert. Ugyanolyan fantasztikusan cuki és igaz volt mint a Felnőni kiábrándító, de puhább és szebb színű is. A kék a kedvenc színem és a borító színe nagyon szép kék. ^^ Különösen tetszett, hogy nem csak a pulcsija, hanem a betűk is bolyhosak voltak. Na igen, a pulcsik és a pulcsiimádat. Én is odavagyok értük és rendszeresen nyúlok le akitől csak tudok. Most is épp egy aputól nyúlt darabban írom ezt a bejegyzést. :) És ha már szeretet, utálatnak is kell lennie. És hogy mit? A macskákat. Teljesen megértem Sarah-t, én sem csípem a szőrmókokat, sőt! Egyet szerettem egyszer, aki az enyém volt, de 2 hónapos korában elütötték. :( Azelőtt és azóta sem kötődtem macskához.






Hát, az üvegnyitás nekem nem igazán jelent problémát, de ha valamihez több erő kell, valóban hasznos tud lenni. A pulcsihoz szerintem nincs mit hozzáfűzni. :)) Mivel én sem vagyok olyan alacsony a magam majdnem 180 centijével, ez sem jelent nehézséget, viszont a rovarirtásokhoz rendszeresen hívom házhoz. Melegíteni pedig nagyon tud. ^^







Amikor 2 hónap (jelen esetben 2 hét) kemény munka eredményét alig kapom kézhez, és máris könyvek formájában látom viszont a polcomon. Most például két csomag formájában, melyhez még aranypöttyös meglepi is jár. ^^ A második nem direkt volt, csak túl későn jutott eszembe, hogy a szülinapi nyereményjátékra szánt könyvet elfelejtettem beletenni a kosaramba.








Hát igen, még a nyáron vettem egy csodaszép csatos füzetet, melybe jegyzetelni szerettem volna, de valahogy mindig annyira féltem, hogy nem odavaló lesz, nem illik bele abba a szépségbe a sok összevisszaságom, míg a végén mindent a régi füzetembe írtam és az új pár lap kivételével üresen áll.








Minden hónapban igyekszem az időjáráshoz mérten a lehető legjobban felöltözni úgy, hogy közben csinos is maradjak. De télen ez lehetetlen. Ilyenkor inkább lemondok mindenről a meleg ruhák kedvéért, amiket természetesen minimum 20 rétegben öltök magamra.







Télen nincs is jobb, mint összebújni a puha paplan alatt és egymást melegíteni. Na de nyáron, mikor még a kézfogás is perceken belül izzadt tenyérhez vezet..









Ez a jelenség nálam elég gyakori. Bár mostanában szerencsére már egyre kevésbé, de még mindig jelen van. Nagyon nagyon szeretem a rock zenét és azt a fajta öltözködési stílust, de mindig is szerettem volna csinosan öltözni. A kettő viszont nem volt összeegyeztethető, valamelyik bennem mindig lázadt, mert nem éreztem igazán a sajátomnak.







Úgy vélem, ezt az érzést egyetlen nőnek sem kell bemutatnom. Velem már második éven esik meg, hogy nem csak rossz időt fogok ki, hanem azt az egy hetet is. Egy nyáron kétszer nyaralok, egyszer a családdal és egyszer a barátaimmal és a párommal, de a 4 hétből egyiken sem volt szerencsém.






Rengetegszer elhatároztam magam, hogy majd most jól osztom be az időm és mindent meg tudok csinálni, de eddig sosem lett belőle semmi. Határidő naplót is akartam venni, de még odáig sem jutottam el. :D A következő két blogbejegyzésemet is már egy hónapja halogatom, de még mindig nincsenek teljesen kész, a tanulást pedig inkább meg sem merem említeni. Abban bízom, hogy KRESZ vizsga azért így is meglesz. (bár mire ezt olvassátok már túl leszek rajta :) )








Pont az elolvasása előtti pár napban volt róla szó, hogy én mennyire szeretek mindent megszagolni, és mikor ezt megláttam, mindketten a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Egyébként én sem értem miért, de az illatok különösen vonzzanak, ha jó, ah rossz.








Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)


Ezt is szintén csak ajánlani tudom, ugyanúgy, mint az első rész, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nincs aki ne találna olyat, amiben magára ismerhet. A nap bármely szakaszában remek szórakozást nyújt és garantáltan hangulatjavító. :)

2017. október 14., szombat

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító





Könyvértékelés







Sziasztok! :)
Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Most pedig elhoztam az első kötetet nektek. Sokáig gondolkodtam, írjak e róluk külön bejegyzésben, de annyira elnyerték a tetszésem és a szívemhez nőttek, hogy úgy gondoltam, mindenképp meg kell említenem külön.külön is. Fogadjáto sok szeretettel! :)
Úgy ​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!


Megjelenés: 2016     Oldalszám: 112     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó


Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

A képregényekkel különösen nincs bajom, de nem is szeretem őket. Ha a kezembe akad és megtetszik elolvasom, de magamtól sosem kerestem. Most viszont mivel már az interneten is találkoztam ezzel és megkedveltem, tudtam, hogy egyszer be kell hogy szerezzem.
Ez a rész különösen tetszett, alig volt pár rész amit láttam, így még inkább az újdonság erejével hatott.

1. A nyelvérzékem nem a legjobb, így az idegen szavak kiejtését 99%-ban nem sikerül eltalálnom, ezért magamban is úgy ejtem ahogy le van írva és úgy is memorizálom.
2. Nem egyszer fordult elő, hogy az utcán belemerültem az olvasásba és nekimentem pár embernek és villanyoszlopnak. :D
3. Az új könyveim felavatását mindig azzal kezdem, hogy megszaglászom. Néha a régi köteteimet is, de a könyvesboltban is gyakori jelenségnem számít amikor a lapok közé dugom az orrom.
4.Ha itthon vagyok, mindig igyekszem a lehető legkényelmesebben olvasni. Takarót rakok az ágy sarkába, kibélelem párnákkal és egy másik plédet magamra terítek. (No meg persze az elengedhetetlen tea és csoki.)




Elég gyakran megesik, hogy több időt fordítok a külsőmre vagy csinosabb vagyok mint általában és az amúgy is elég gyenge önbizalmamat már a kapun kilépve a járókelők is könnyedén lerombolják.






Mi már hónapok óta a mopszokra vagyunk ráállva. ^^ Nem egyszer volt olyan, hogy azt sem tudtuk mit csinálunk egy hét múlva, de a mopsz neve már rég el volt döntve.








Itt valószínűleg főként a lámpalázam miatt vannak gondjaim főként. Nagyon szeretek adni és mások arcán látni a boldogságot, viszont ha én kapok valamit sosem tudom mi a megfelelő reakció vagy annyira igyekszem úgy reagálni ahogy kéne, hogy csak bénázás lesz belőle + a sok nyomasztóan fürkésző szempár.









Én már a kapcsolatunk kezdete után egy hónappal lenyúltam a Kedvesem egyik pulcsiját ami azóta is nálam van és a sajátomként kezelem. Télen elbújok benne ha fázom, nyáron pedig az óriás plüssmackómra húzom. :)












Szerintem ez a kép a kommentárom nélkül is magáért beszél. :)











Nagyon gyakran tartok a szobámban lomtalanítást, van hogy havonta. Sok dologról sikerült már lemondanom amihez nagyon ragaszkodtam, de a plüsseimtől képtele volta megválni. A legelsőtől a legutolsó kapott puha szőrmókig mindenki itt van velem, soha semmiért nem adnám őket. :)









Ismét előkerül a feltűnési viszketegségem teljes hiánya. Nagyon szeretek fogalmazni, rengeteget írni és beszélni, de szóban mindezt képtelen vagyok kihozni magamból. Például sok prezentációmnál is előfordult már, hogy a megírásakor és amikor magamnak mondtam fel jól ment, sőt a magabiztosság is a helyén volt. De amikor kiálltam.. hát arra nincsenek szavak.. :D






Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)

A képregényt csak ajánlani tudom, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nem véletlen, hogy amikor olvastam, a mellettem tartózkodónak minden 3.-at megmutattam, mert annyira nagyon tetszett és azonosulni tudtam vele. :)

2017. október 8., vasárnap

Mutatok egy remek klasszikust! 1.

Petőfi Sándor: Az apostol



Sziasztok! :)
Ez itt az új "sorozat" a Klasszikusok első része. Eredetileg Kötelezőkről lett volna a neve, de ez így jobban hangzik és talán többen megnézitek amit írtam róluk és elolvassátok a műveket. Az ihlet Nikitől jött a Könyvesem blogról, ahol nemrégiben találkoztam az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! című rovatával. Nagyon megtetszett, hogy nem mondja el, miről szól, mégis vonzza a figyelmet. Niki, ha ezt olvasod, remélem nem haragszol meg ezért. :) Mivel emelt magyar fakultációra járok, több kötelező olvasmányom van mint másnak, amiket elolvasás után itt fogok megosztani veletek. Lesz egy része ahol elmondom, miről szól, és egy kis érdekesség is a magyar kedvelőinek. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket és talán el is olvassátok őket. Fogadjátok sok szeretettel! :)




Petőfi Az apostol-ban 1848 nyarán újragondolja mindazokat a gondolatokat és eszméket, melyek addigi költészetének fő alkotórészeit képezték. Mindeközben kiemelt szerepet kap a szabadság, a szabadsághoz való jog, melynek gyakorlása azonban kötelezettségekkel, lemondásokkal és áldozatokkal is jár. Erre csak az apostolok képesek. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt történet hőse, Szilveszter, olyan cselekvő forradalmár, akit már nem csak az indulatok mozgatnak ösztönszerűen, cselekedeteit elsősorban a tudatosság vezérli.




Érdekességek

Először Petőfi halála után 1851-ben jelent meg, de az első hiteles szöveg csak 1874-ben látott napvilágot.
A főszereplő statikus hős, vagyis ember megváltó gondolatai vannak, Istennel beszélget és magát Apostolnak vallja, de de nem tud fejlődni, állóképszerű. (Értsd: a világot meg akarja váltani de a családját nem tudja eltartani.)
A műben mindenhol jelen van az erkölcs.
Főhősünk kedvenc tantárgya - pont mint Petőfinek- a világtörténelem.
Feleségével sosem házasodtak össze hivatalosan, csupán örök hűséget fogadtak.
~ Nagyon sok életrajzi vonás van benne.

Véleményem

Nekem személy szerint annyira nem nyerte el a tetszésemet. Nem volt rossz és mivel rövid, egy olvasást mindenképp megér. Inkább viccesnek találtam, habár nem volt humoros egy cseppet sem. A főhős állóképszerűsége és a börtön és a börtön utáni jelenetek..annyira irreális volt az egész. Hogy lehet valaki ilyen? Ennyire ostoba és meggondolatlan? Mindezek ellenére elszomorított amit a családjával tett, a felelőtlensége. Az utókor persze majd megbecsüli, de úgy vélem sokkal többet is tehetett volna. A leírás és a hangulatteremtés viszont tökéletes volt.


Miről is szól?

A történet egy városi ház padlásszobájában kezdődik, ahol megismerkedhetünk a főszereplőnkkel Szilveszterrel és családjával.
Miután a padlásszoba bemutatásra kerül elmondja, milyen nagy szegénységben élnek, éheznek. És mi vezetett idáig? Ezt tudhatjuk meg rögtön ezután a múltba való visszatekintésben.

Mikor megszületett, édesanyja egy gazdag házaspár hintójába tette, hátha azok majd felnevelik. Ők azonban a kocsisnak adták a gyereket,mert nekik nem kellett. Egy talált jószágot előbb felneveltek volna, mint egy gyereket. Az ifjú sem tudott vele mit kezdeni, kitette a kocsma ajtaja elé. Ezután egy öreg tolvaj akadt rá, aki hazavitte és megegyezett szomszédasszonyával, hogy felnevelik. Ő pénzeli, a nő pedig minden mást csinál. Szilveszternek keresztelték el, mivel szilveszter napján találták. Innét kezdődött a hányatott élete. A tolvajt felakasztották, az asszony pedig kidobta az utcára. 
Egy vén banya vette magához, akinek parancsára koldulnia kellett egész nap, cserébe egy kis élelmet és fekhelyet kapott a kutya mellett. Szörnyű sorsa volt ott.

Mikor már nem bírta tovább, egy utcán sétáló embernek könyörgött, hogy vigye el innen. Az úr beleegyezett azzal a feltétellel, hogy szolgálnia kell a fiát. A fiú egykorú volt Szilveszterrel, de kiállhatatlan modora volt. Megalázta és bántotta minden nap. De mikor a fiú tanult, ő magába szívta a tudást. Egy idő után megelégelte az eféle bánásmódot, de a tanulás miatt maradt. Később egy 
konfliktus után mégis elhagyta a házat.

Elment a városból és végre szabadnak érezte magát. Legnagyobb örömét a természetben lelte és mások gondjával - bajával kezdett foglalkozni. Elkezdte az iskolát, ahol nagyon imádott lenni, tanulni. Ott nagyon jó eredményeket ért el, kitűnt a többiek közül, ezért nem szerették és kiközösítették. De őt nem érdekelte, mert tudta, neki küldetése van, egy feladata, amiért később még hálásak lesznek neki.

Miután befejezte tanulmányait, meghívták egy faluba, hogy legyen ott jegyző és ő elvállalta a felkérést. Attól kezdve az emberek őt hallgatták és jobban szerették, mint a papot. Igazat beszélt és hitt is abban, amit mondott. Éppen ezért sem a pap, sem pedig a polgármester nem szerette. Az emberek tisztelték és a kastély kisasszonya szerelmes volt belé. Találkoztak és rögtön egymásba szerettek. De a pap ellene buzdította a lakosokat, így menekülnie kellett. 
Másnap a városba ment és egy padlásszobát bérelt azon a helyen, ahol felnőtt. Feleségével hűséget esküdtek egymásnak és együtt éltek ott. Szilveszter nemsokára írni kezdett. Történetei igazak és jók voltak, de a cenzúra miatt nem jelenhettek meg.

Időközben született két gyermeke, akiket már nem tudott eltartani.
És itt kanyarodunk vissza a jelenbe, ahol már másnap reggel van és a kisebbik gyermek a csecsemő halott, éhen halt. A felesége sokáig siratta szegényt. Szilveszter nem tudott mit tenni, eladta jegygyűrűjét, hogy tisztességben el tudják temetni a kicsit.

Később talált egy földalatti nyomdát, amit használatba vett. Kinyomtatta könyveit, melyek futótűzként terjedtek a városba. A király mindezt árulásnak minősítette és elfogadta Szilvesztert. Azt sem engedték, hogy elbúcsúzzon a családjától. Egy szekérre dobva börtönbe vitték. 10 évet töltött ott, ami alatt kicsit megbomlott az elméje. Miután kiszabadult, visszament ahhoz a házhoz, ahol korábban élt a családjával. Felesége haláláról a szomszédasszonytól értesült, fiáról azonban nem tudott meg semmit. Még mindig a régi elveihez tartotta magát, miszerint: "Haljon a király". Újra elkapták és lefejezték. Sírját a bitó mellé tették, de nem tűnt el nyomtalanul, mert a következő nemzedék méltó rangra emelte.





A története inkább olvasónapló szerűre sikeredett, de ezzel talán néhány diáknak is tudok így segíteni, akik lusták elolvasni. Sok dolgot kihagytam ami még színesebbé teszi, de a lényege benne van. :)

2017. október 1., vasárnap

A kezdet végén


- Gyönyörű! - ámuldozott Kata. Csupán fehér színű köntösét viselte az ablak előtt állva, még a lába is mezítelen volt. Hiába figyelmeztetném a nyavalya veszélyére, amilyen szeleburdi, még attól a vékony kelmétől is megszabadulna.
- Igen, igen. – motyogtam álmosan.
- Ugyan, gyere már! Nézd, milyen csodálatos! – Ha a kedvenc évszakáról van szó, sosem elfogult. Szentül hiszi, hogy a szíve mélyén mindenki az őszért rajong, csak még nem tudja. 
Lehetőségem sem volt visszaszundítani, Kata az ágyhoz szökdelt és lerántotta rólam a paplant. Túl fáradt voltam ellenállni, hagytam, hogy a karomnál fogva felrángasson és az ablakhoz toljon. Kinéztem az üvegen át, és meglepődve tapasztaltam, tényleg nem túlzott. A hegyekben mindig érdekes a természet készülődése a téli álomra, fent már havasok a csúcsok, miközben a völgyben még nyílnak a virágok. Az ablakunk alatt álló két nyárfa ágai közt hó szállingózott a puha pázsitra. Szeptember végén ritkaság számba megy a hóesés, ilyenkor még nagyon korai. 
-Igazad van, valóban varázslatos.– Kijelentésemet mosollyal nyugtázta, majd közelebb lépett hozzám és karjait csípőm köré fonta.
Mindig megmelengeti a szívemet a lenyűgöző kékestetői vidék. Mint a hegyek szülötte, máshol el sem tudnám képzelni az életemet. Kedvesem is hamar megszerette, ha tehetné, soha el nem hagyná. A felkelő nap sugarai pihentek meg a finom fehér pelyheken, hívogatóan sütöttek be az ablaküvegen. Kata összeszedett annyi havat a párkányról amennyit csak tudott, majd a szerte-széjjel álló hajamra szórta. 
- Lassacskán úgy is előkerülnek az ősz tincsek. Én csak látni szerettem volna, milyen lesz majd. - kuncogott a külsőmön. 
De persze én sem hagytam annyiban, lehajtottam a fejem és megráztam, a víz pedig az ő arcát lepte be. Felsikkantott és nevetve vállon legyintett, majd felágaskodott és adott egy puszit a számra.
Elindult az ajtó felé, de véletlen meglökte az asztalt és feldöntötte a rajta álló virággal teli vázát. Víz már nem volt benne, de a liliom levelei lehullottak.
- Lehullottak a szirmai is– mondta szomorúan.– Biztosan ő is érzi a közelgő telet, a halálát.
- Megint ez a mélabú.. . Gyere Kedvesem, ülj ide az ölembe.– Helyet foglaltam a fotelban ő pedig a combomon. Keblére hajtottam a fejem, szép dolgokról meséltem, hogy felvidítsam.
Néma csendben ültünk egy ideig, majd hirtelen megszólalt:
- Ugye te nem hullsz el? Itt maradsz velem a hegyekben örökre? – éreztem a hangjában a félelmet és szomorúságot.
- Ne beszélj badarságokat! Annyi időnk van még! Az ilyen gondolatokat verd is ki a fejedből. Semmi rossz nem történhet.
- Miért vagy ebben olyan biztos?
- Egyszerűen érzem. –Láttam, hogy homlokán kezdenek kisimulni a kétely ráncai, de aztán újra kérdezett.
- S ha énvelem történik valami, te újra szerelembe esel?
Váratlanul ért a kérdése. Vajon mióta nyomasztják ilyen gondolatok? Sosem töprengtem még ezeken a dolgokon. Szörnyű az én örök vidám virágszálamat így, nedves szemekkel és lefelé görbülő ajkakkal látni. 
- Mégis hogyan lennék képes mást szeretni? A szívem már a tiéd és örökké az is marad. Ha úgy hozná a sors, én a síron túl is ugyanolyan hűséges lennék hozzád, mint most. A te helyedre senki sem léphet olyan, mint te még egy nem is volt, nem is lesz és nekem nem is kell. Életem végéig hordanám az özvegyi fátyolt.
- És ha mégis elrabolná valaki a szívedet?- kérdezte félve.
Tenyereim közé fogtam az arcát majd magam felé fordítottam és mélyen a szemébe nézve válaszoltam:
- Utánad halnék bánatomban, mintsem hogy szívem másért dobogjon.
Könnybe lábadtak a szemei, szorosan magához ölelt, csak a zilálását éreztem a mellkasomban. Óvatosan felemelte a fejét és a fülembe súgta:
- Ha mégis így történne, sosem felednélek, akkor is, ott is, ugyanúgy szeretnélek.
- Szeretlek. 
- Szeretlek - suttogta.
Lágy csókot leheltem a homlokára, s figyeltem, ahogy karjaim közt álomba merül.



Ezt a kis történetet egy irodalom órán kapott feladat miatt írtam. Petőfi Sándor: Szeptember végén c. versét kellett prózába átdolgozni. Megkötések nem voltak, szóval bízom benne, hogy holnap pozitív értékelést kapok. 
Remélem azért nektek is tetszett ez a kis novella szerűség. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...