2018. január 28., vasárnap

Jessica Park: Flat-Out Celeste – Celeste bolondulásig (Szeretni bolondulásig 2.)









Könyvértékelés










Sziasztok! :)
El is érkeztünk a harmadik, egyben utolsó részhez (valójában a második kötet de mivel van 1.5, így ez a 3. ilyen bejegyzés :D ). Nagyon örülök, mert egyszerűen imádtam a sorozatot, mégis fájt a szívem, hogy végleg el kell búcsúznom mindenkitől. Nehéz ez nekem, mivel a Flat Out Love a tavalyi évem egyik legjobb olvasmánya és eléggé a szívemhez nőtt. Nehéz a búcsú, de meg kellett tenni. Na de nem siratni gyűltünk itt össze! Lássuk, most mit alkotott Jessica Park! :)

A KÖNYVRŐL

A ​végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Megjelenés:2015    Oldalszám:360   Szemszög: E/3  Kiadó: Könyvmolyképző


A BORÍTÓRÓL

Nehéz kérdés. Nagyon tetszik a borító és illik is a történethez, viszont nem értem, miért nem lehetett meghagyni az eredetit? Passzolna a másik két részhez, ráadásul úgy is nagyon jól nézett ki. Nem tudom, miért döntöttek mégis emellett. Remélem, egyszer majd azzal is megjelenik. Celeste ruhája viszont nagyon tetszik *.*.

A TÖRTÉNETÉRŐL

Ugyan az előző két kötettel nem függ össze olyan szorosan, mégis ezt ajánlott utoljára olvasni, ha érteni szeretnénk a dolgokat. Persze akár el is hanyagolható, de véleményem szerint úgy nem az igazi.

Sokáig halogattam a bejegyzés megírását, magam sem igazán tudom, miért.Az első rész nekem személy szerint sokkal jobban tetszett és jobban a szívemhez nőtt. Ott minden tele volt titkokkal, fordulatokkal és sokféle izgalmas (bár nem minden esetben) karakterrel. Itt viszont minden egy valaki köré összpontosult, aki nem más mint Celeste. A színvonala ennek is magasan volt, de nem érte el az első részét.

Eleinte kicsit lassan haladtak a dolgok, több helyen kicsit unatkoztam is. Majd hirtelen elkezdtek
gyorsabban haladni az események, és  a végére szinte száguldottunk előre a történések között. Az eloszlás így kissé aránytalan, a kezdete miatt sokat levon az élvezhetőségéből és a figyelmet sem tudja kellőképp fenntartani.
Ennek ellenére olvastatja magát, így egy nap alatt sikerült is kivégeznem, a humora pedig a remek megszokott Celeste-humor. A párbeszédek szórakoztatóak voltak, főleg mikor Justinon volt a sor. :) És persze az elengedhetetlen Matty-Celest testvérpár most is jelen volt. Hozták a szokásos megható, fontos és humoros formájukat. Jó volt látni, hogy kapcsolatuk az évek múltával sem romlott.

Még is hogyan kerül képbe Matt? Hát úgy, hogy régi kedvenceinket ismét viszont láthatjuk! Ugyan a szülőknek most is ugyanannyi szerepe van mint eddig, Jouléknak viszont annál több. A pár most fennálló helyzete érdekes, szerintem erre nem igazán számított senki. Bevallom, az ő helyzetük kezdettől fogva sokkal jobban érdekelt, mint Celesteé. Már az eleje óta a körmeimet rágtam, hogy vajon mi lesz ebből.
A helyszínek jók ki lettek találva, nagyon hatásosak voltak és mindig illettek az adott helyzethez. Még az aránytalan cselekménygyorsaság sem rontotta el.
Negatívum, hogy olykor a jelenetek túlzottan is csöpögősek. Én magam szeretem ezt a fajta cukormázas romantikát, de ettől függetlenül sokan nem. Mintha csak a két véglet lett volna jelen: a nagyon édes és a nagyon keserű. Az egyik felében mindenki a padlón volt a másikban meg már szárnyaltak a boldogságtól. A szerelmesek pillanatai néhol túlidealizáltak lettek.

Ámbár a téma még mindig komoly. A múlt feldolgozása, a továbblépés és a világba való beilleszkedés nehézségeinek súlya ül az oldalakon. Celestenek nem csak a múltját képezik ezek döntő többségben, hanem a jelenét is. Az eleje olyan hatást kelt, mintha "visszaesett" volna és ugyanaz az ijedt 13 éves kislány lenne aki nem tudja, mit tegyen. Pedig azt gondoltuk volna, a helyzet csak tovább javult annak köszönhetőn, amit Jule tett érte. Legalábbis én arra számítottam. Persze ő sosem volt csak egy különc lány, nagyon fiatalon kellett borzalmas dolgokat átélnie, amik erősen rányomták a bélyeget. Gyermekkori "dolgait" hiába nőtte már ki, még itt is jelen voltak.
Justin pedig pont jókor érkezett, hogy megmentse a lányt. Az ő karakterét is nagyon szerettem. Vicces volt, kedves, nagyon türelmes és segítőkész. Celestehez való hozzáállása is tiszteletre méltó. Elfogadta olyannak, amilyen, nem próbálta megváltoztatni. A karácsonyfás rész pedig.. ahhw. :D Személyisége nem volt kifejezetten bonyolult, de azért egyszerű sem. Egy kis szeleburdi mindent összehordó és megállás nélkül beszélő srác, nem mindennapi családi háttérrel.
Mellékszereplő nem igazán volt, talán csak a barátok és Justin családja -természetesen Mattyéken kívül. Szerethetőek voltak, nem különösebben zavartak sok vizet.

Az üzenete, hogy meg kell tanulnunk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és az ég világon senkinek nem kell megfelelni önmagunkon kívül. :)

🌟  🌟  🌟  🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Nincs nagyobb teljesítmény, mint önmagunknak maradni egy olyan világban, amely folyamatosan próbál minket másmilyenné tenni."

"Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan."

"Justin: Péntek este? Te, én meg Mr. „Kétkarórás” Fritz? Bekaphatnánk valamit. Ahol csak akarod!
(…)

Justin: Ja, amúgy Justin vagyok. Lehet, hogy még nincs benne a számom a telódban.

Justin: Érted mehetnék kocsival. Este 7?

(…)

Justin: Tudom, hol laksz.
Justin: Bocs, ez tök ijesztően hangzott.
Justin: Hahó? Jesszus… Csak nem elijesztettelek?
Justin: Én csak ezt akartam mondani, hogy tudom, hova menjek érted. És nem elsötétített ablakú furgonnal várnálak a ház előtt. Az tényleg haláli ijesztő lenne.
Justin: Egy Priusszal mennék érted.
Justin: Priusszal nem szokás embert rabolni, igaz?"

AJÁNLANÁM?

Szeretted Matt és Jule történetét? Celeste is közel került a szívedhez? Tudni akarod, mi lesz vele később? Akkor most azonnal szerezd be a regényt és olvasd el! A már így is rengeteg mindent megélt kislányra most már "nagylány"ként várnak az újabb kalandok és szerelmek, ráadásul még a többiekről is hallhatunk egyesmást. ;) Szóval ne habozz, kezd el bátran és ígérem, nem fogsz csalódni benne! ;)

2018. január 21., vasárnap

Jessica Park: Flat-Out Matt – Titkolni bolondulásig (Szeretni bolondulásig 1.5.)







Könyvértékelés












Sziasztok! :)
Amint kiolvastam a Szeretni bolondulásig-ot, máris nekiálltam ennek és pár óra alatt kivégeztem. Az első részt rubinpöttyös szeretetcsomagban kaptam, ezt pedig rendeltem és mellé kaptam szeretetpéldányt a vöröspöttyös szeretetcsomagban. Nem tudom, milyen hossz lesz a bejegyzés, tekintve, hogy a könyv sem túl terjedelmes, de igyekszem minden Matty iránti rajongásomat belesűríteni. :)
Matt ​harmadéves a Massachusettsi Műszaki Egyetemen. Kockafejű, szellemes, zseniális srác.
És nagyon, de nagyon buta is.
Amikor a szépséges, menő, éleselméjű Julie beköltözik a házukba, mégis miért (jaj, miért?!) bújik Matt a bátyja, a hiányolt Finn bőrébe, azzal áltatva magát, hogy csak a lány kedvéért teszi?
A dolog egész ártalmatlannak tűnik, amíg Julie átmeneti vendégeskedése hosszú távúvá nem válik. És amíg a helyzet szívszorító őrületté nem fajul. Na meg amíg Matt bele nem szeret Julie-ba, Julie pedig bele nem szeret Finnbe.
De hát… Matt a hozzá való. Bárcsak megértethetné ezt Julie-val! Méghozzá anélkül, hogy el kelljen árulnia neki az igazat, ami mindannyiukat tönkretenné. Főleg Celeste-et, sérülékeny lelkű húgát, akinek talán mindenkinél jobban szüksége van Julie-ra.
A Szeretni bolondulásig-ban Julie szemszögéből láthattad Mattet. Ezzel a kisregénnyel, a Szerelem bolondulásig-gal most mélyebbre hatolhatsz Matt világába. Átélheted a történetet az ő oldaláról, megszakadhat érte a szíved, amikor megszakad a szíve, és ismét beleszerethetsz ebbe a szokatlan hősbe.
Indulj érzelmes utazásra az előzményeket bemutató két fejezettel, majd a Szeretni bolondulásig ezúttal Matt szemszögéből elmesélt hét fejezetével, és végezetül vár Julie történetének vadonatúj, pikáns fináléja!


Megjelenés:2014    Oldalszám:156   Szemszög: E/3  Kiadó: Könyvmolyképző

BORÍTÓ
Igazából a színét kivéve nagyjából ugyan olyan mint az előző, hisz a történet csak kiegészítve lett és másik szemszögből megírva.  Nagyon jól megoldották, a fehér Jule, a fekete pedig Matt. Ellentétek, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Ebben az esetben is jó, hogy meghagyták az eredeti borítót.

TÖRTÉNETE
Egy számomra nagyon jelentős pozitívummal kezdeném: Jessica a rajongói kérésére írta. Őszintén szólva nem tudom, miért hat meg ez engem ennyire, hisz sok szerző csinál ilyet, de ez valahogy más. Talán azért, mert a Szeretni bolondulásig az egyik kedvenc könyvemmé vált. A közönség kívánságára írt műveknél gyakran megjelenik az a probléma, hogy a "nyomás" hatására nem hozza ez előtte lévők színvonalát, vagy sokkal de sokkal rosszabb lesz. Szerencsére itt nem lehetett ezt különösebben érezni.

Ha lehetséges, még jobban belebolondultam Matty-be. Már az első kötetben beleszerettem, és az érzés csak hatványozódott. Benne volt az a romantika, amit az első részből kicsit hiányoltam így ez egy sokkal érzelemdúsabb alkotás lett. Bár egy része ugyan az volt, a fiú szemén át mégis teljesen más, hiszen ők ketten nem mindig érezték és tudták ugyan azt. Az utolsó fejezetekről nem is beszélve. ;)
Sokkal érthetőbbé váltak a dolgok és könnyebben átéreztem annak ellenére, hogy az előző kötetből is kiderült aminek ki kellett. Talán ehhez az elején lévő fejezetek is hozzásegítettek, ahol is Finn-nel bohóckodhatunk a hegyekben. Róla jó volt többet olvasni. :)

Most már hivatalosan is a karácsonyos vált a kedvenc részemmé! :) Jule oldaláról nézve is aranyos volt, de ahogy Matty megélte és az érzései.. ahh. ^^ Igen, igen, előtört a fanatikus rajongó oldalam. :D Olyan jó volt, ha csak 150 oldalon át is újra átélni, mekkora ereje van a szeretetnek és a szerelemnek. Számomra még mindig hihetetlen, de úgy érzem ideje lesz végre felfognom. A sok áldozat pedig megéri, akkor is, ha sosem fognak bocsánatot kérni, amiért ennyit kellett meghozni ennyi idősen Celeste miatt...na igen.

Sokszor nem szeretek a férfi szemszögén át történetet olvasni, ez mégis kivétel volt. Az E/1 viszont még mindig hiányzott. Itt is simán meg lehetett volna oldani és még sokkal személyesebbé is tette volna.
Többek szerint nem volt értelme ezt így külön kiadni, mivel a kiegészítő elfért volna a végén és váltott szemszöggel a másik is áthidalható lett volna. Egyrészt igazuk van, mert valóban kivitelezhető lett volna, de gondoljunk csak bele: egy egy KIEGÉSZÍTŐ kötet,a mi a rajongók kérésére íródott. Valószínűleg csak azután kérhették ezt, hogy a mű megjelent és elolvasták. Kiadni pedig talán így volt célszerűbb, mintsem egy új, kibővített változattal előállni.

Ha már ott tartunk, hogy kiegészítő, túlságosan is arra sikeredett. Megvolt a múlt, a jelen és a jövő is, de túl sokat ugrott az időben egyszerre és a kihagyások nagyon érezhetőek voltak. Ezt pedig orvosolni lehetne valamivel, amit én szintén negatívumként éltem meg: a túl kevés újdonság.
Kicsit több extrát is tartalmazhatna. Mint ha bizonytalan lett volna, és az egyensúlyt megtalálásáig nem ért volna el. Minden fejezet újdonságot nyújtott, mégis hiányzott még valami kis plusz, ami kibillent jó értelembe. Valami igazán meglepő vagy meghökkentő.

Mindezek ellenére nagyon imádtam és annak fényében, milyenre értékeltem a Celeste-ről szóló könyvet, csak fél csillagot vonok le az ötből. Igen. ezt így tudom csak jelölni. Nem túl okos, de legalább kreatív. :D

🌟  🌟  🌟  🌟  🌠


EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Nem számít, hogyan talál rá az ember a szerelemre. Csak az számít, mihez kezd vele, miután rálel."
"– Figyu, Julie, nagyon örülök, hogy törődsz a védekezéssel, de…
– Jaj, ne! Nem jókat vettem?
– Ööö, nem az a gond. Hány gumi van itt, hetven? Nyolcvan? Nem tudom, mit hallottál, de még a legkanosabbakat is kötik bizonyos korlátok."
"Matt Watkins: A kórház elhagyása után legalább egy évig tartott, mire sikerült lábra állnom. De kezdettől fogva hittem magamban már kisdedként is."
AJÁNLANÁM? 

Mindenképp! Nagyszerű volt újra átélni a történetet és Matty szemén át látni a múltat és a jelent egyaránt. Ha Te is bolondulásig beleszerettél az első részbe, ezt semmiképp ne hagyd ki! ;)

2018. január 14., vasárnap

Jessica Park: Flat-Out ​Love – Szeretni bolondulásig (Szeretni bolondulásig 1.)








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
Jessica Perk regénye szeptemberben került hozzám, ő volt az ajándékom a rubinpöttyős szeretetcsomagban. Korában már hallottam róla, de nem igazán fogott meg. Viszont örültem, hogy a másik rész már megjelent, így nem kell várnom. Az Ég veled elolvasása után valamiért hatalmas késztetést éreztem, hogy ennek álljak neki, és ne halasszam tovább. És milyen jól tettem!!
A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.




Megjelenés: 2013   Oldalszám: 382  Szemszög: E/3  Kiadó: Könyvmolyképző

BORÍTÓ
Már az elolvasása előtt is nagyon tetszett,különlegesnek tűnt. A betűkben lévő minták szimbólumok, a könyv legfontosabb dolgait/eseményeit ábrázolják. A fehér háttér a maga egyszerűségével pedig tökéletesen kiegészíti, habár ellentétben áll a történet bonyolultságával. Jól tették, hogy meghagyták az eredeti borítót. :)

TÖRTÉNETE
Fontos! NE ítélj a fülszöveg alapján!! Nekem is sikerült elkövetnem ezt a hibát. Mikor megkaptam nem igazán fogott meg, úgy voltam vele, majd elolvasom ha egy tipikus romantikus egyetemes szerelmi háromszöges történetre vágyom. Olyan semmilyennek tűnt és kedvem sem volt hozzá. Ha nem döntök úgy, hogy elkezdem beszerezni a sorozataim összes részét és nem látom meg, hogy ebből már csak kettő kell, talán csak idén kezdeném el.

A szemszög E/3, bár nem igazán értem, miért, hiszen így is végig Jule szemén át láttunk mindent. Persze így is átjött minden és nem okozott különösebb problémát, de talán picit jobb lett volna E/1-ben olvasni. Bár ahogy láttam, többen is vélekednek így a kérdésben rajtam kívül.
Időben egyenesen halad, nem tekint vissza a múltba, viszont előrefelé sokat ugrál. Vannak hosszabb és rövidebb kihagyások is benne, ennek ellenére rendezett és szinte fel sem tűnik, ha kimarad egy nyár.

Sokan azért nem szeretik, mert kiszámíthatónak tartják. Persze érthető, ha valaki már az elején rájön a dolgokra, annak nem lesz ugyanolyan az élmény. Bevallom, mikor a felénél jártam, elolvastam a Matt bolondulásig fülszövegét és akkor jöttem rá arra a szálra, de ha nem tettem volna meg, valószínűleg meglepetésként ért volna.

A történet remekül ki van dolgozva. Az alapötlete egyszerű, mégis nagyon jó. Érdekes egy hétköznapi család nem hétköznapi életéről olvasni. Jó, ennek a mondatnak így nincs sok értelme :D. Itt arra gondolok, hogy igazából ez bármelyik család lehetne - egy random família a világból, de akár a szomszédaid is.
Rendezett és érthető, nincs összecsapva a sztori fonala. Az írónő nem vitte túlzásba, de nem is próbálta meg minimalistán megoldani, így megtalálta az arany középutat.
A dolgok érthetőek, a homály ami fedi azért nem tüntet el teljesen mindent. Nem kapjuk meg egyszerre az összes infót, szépen, lassan adagol mindent és próbál rávezetni a dolgokra.

Végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, szinte olvastatta magát - jó, nagyrészt a titok miatt, de hát pont ez volt a lényege. Természetesen nem mondom el mi az, de nálam nagyot durrant. :D Mint fent említettem, csak a felénél jöttem rá, de ott is csak az egyik titokra. Igen, több is van.
A szerelmi szál is jelentős, de a többi dologhoz képest kissé háttérbe szorul.

Na de térjünk is rá a szereplőkre és a remek karakterkidolgozásra. Sok regénynél esnek abba a hibába, hogy túl tökéletesre alkotják meg a hőseiket. Itt viszont a szereplők egyáltalán nem hibátlanok, sokszor tévednek és ettől csak még emberibbek lesznek. Annak ellenére, hogy egy szemszögből látunk mindent a többiekhez is ugyanolyan közel tudjuk érezni magunkat.

Jule. Többen tartják őt idegesítőnek és hisztisnek, de szerintem pedig épp ellenkezőleg. Hatalmas szíve van és mindent megtesz, hogy segítsen, de nem lehet egyszerű, ha senki nem mondja el neki, mi folyik itt. Szándékai pedig a többiek hozzáállása miatt tűnnek negatívnak. Mindig igyekszik pozitívan állni a dolgokhoz, reakciói pedig teljesen érthetőek.

Matt. Ohh Matty! Szerintem nincs olyan olvasó, aki ne szerelmesedett volna bele bolondulásig. Mindig a családja, főleg a húga érdekeit helyezte a sajátjai elé és megnehezítette a saját helyzetét. Bár csinált érthetetlen hülyeségeket, mégis elnéztem neki, mert soha nem akart rosszat, csupán gyáva volt. A humorát nagyon nagyon szeretem és a pólói.. :D. Jelleme sokat fejlődött a történet alatt, szerencsére pozitív irányba és végre megtanulta jobban értékelni és elfogadni önmagát.

Celeste. Egy sérült, folyamatosan küzdő nagyon szerethető kislány. Nem lehet könnyű neki de igyekszik kitartani. Jule lesz a megmentője, aki nem megváltoztatni próbálja, hanem segíteni neki. Ez nagyon sokat számít, mert így megmaradhatott olyannak, amilyen mindig is volt. Celeste pedig a saját kis különcségével, humorával és bájával az igazi.

Finn. Finn az Isten ugyanolyan szerethető, mint Matt csak vadabb kiadásban. Ha akarjuk, ha nem, a szívünkhöz nő :)

Egy csodálatos könyv ami bebizonyítja, hogy a szeretet mindenre képes. Nem véletlenül tartom a tavalyi évem egyik legjobb -ha nem a legjobb- olvasmányának. :)

🌟  🌟  🌟  🌟  🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"A mai pólón az állt, hogy ÉN: mint te, csak jobb kiadásban."
"– Jó jelnek tartom, hogy van olvasnivaló. Barátságos atmoszférát érzékelek itt."
"A fiú elnevette magát.
– Szeretem, ha Mattynek hívsz. Olyan… édi.
– Édi? Ennél jobb szó nem jutott eszedbe? Azt hinné az ember, hogy az abnormálisan nagy agyaddal jobbat is ki tudsz találni az édinél.
– A gyertyaillat kiszívta belőlem az okosságot."
AJÁNLANÁM? 
Naná! Sokkal több van benne, mint azt az ember elsőre gondolná. Gyönyörű történet, ami bebizonyítja, hogy a szeretet mindenre képes. Tele van titkokkal és izgalommal, habár a romantika kevesebb benne mint amit a rubinpöttyös könyvektől megszoktunk, még is ott van benne, méghozzá nem is akárhogy. A fülszövegnek pedig ne higgyetek, ez a történet nem a megszokott sablonos egyetemi szenvedős szerelem. Na de nem is árulok el többet, olvassátok el és megtudjátok! ;)

2018. január 7., vasárnap

Mutatok egy remek klasszikust! 4.


Madách Imre: Az ember tragédiája



Sziasztok! :)
Ma a Klasszikusok "sorozat" negyedik részét hoztam el, Madách világdrámáját.



A ​tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként vagy Biblikus színekként, míg a közrefogott tizenegy színre Történeti színekként szokás utalni.
A Tragédia színeiben Madách (a lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és értelmezett „nagy pillanatain”, s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele. Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és már-már eldobja azt magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva szavára, valamint az Úr biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek mardossák – vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent.

Érdekességek

- 1895-60-ig keletkezett a mű, az író ekkor lelki és világnézeti válságban szenvedett
-a XIX. sz. természettudományi tanítása: a Nap kihűl -> a Föld elpusztul -> mi értelme az életnek?
-Madách célja: az uralkodó eszmék bemutatása
-a 11. szín játszódik Madách korában

Véleményem

Őszintén szólva nekem nem tetszett. Talán azért, mert sosem voltam kibékülve a színpadra szánt művek olvasásával. Maga az egész alapfelállás nagyon jó, de van benne valami, ami miatt nem tudtam szeretni. Számos helyen felhasználták már más már formában, színpadon biztos remekül mutat, nem véletlen lett klasszikus. :)

Miről is szól?
Első szín
Az expozíció a Menny birodalmát ábrázolja. Az úr a trónján ül, körülötte térdelő angyalok. Az angyalok kara dicsőíti őt. Az Úr elégedett az általa teremtett világgal.
Drámai jelenetben konfliktushelyzet alakul ki, ugyanis Lucifer ahelyett, hogy dicsérné az Urat, szembeszáll vele. Értelmetlennek tartja a teremtést, tagadja, hogy bármi jó lehet belőle. (Az egész történetben ő a "tagadás szelleme".) De ha már így alakult, részt követel a teremtésből.
Az Úr gúnyosan ajándékoz neki a teremtett világból két fát a Paradicsomban. Lucifer elhtökéli, hogy bebizonyítja a mű tökéletlenségét.

Második szín
A földön folytatódik a történet. Az első emberpár, Ádám és Éva a paradicsomban gondtalanul, boldogan élnek.
A két fa, amit az úr Lucifernek adott, a tudás és a halhatatlanság fája. Erről a két fáról az embereknek nem szabad gyümölcsöt szakítaniuk. Lucifer - hogy elkezdje csatáját az Úrral szemben - biztatja őket a helytelen cselekedetre.
Éva szakít a tudás fájáról. Az almát először ő, majd Ádám is megízleli. Az öröklét fáját nem érik el, mert egy angyal útjukat állja.
A mennyekből dörgő hang hallik; az Úr szól Ádámhoz:
"Ádám, Ádám! Elhagytál engemet,
Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban."

Harmadik szín
Ádám és Éva a paradicsomon kívül, egy pálmafás vidéken vannak, miután méltatlanná váltak a paradicsomi életre. Egyelőre bizakodva dolgozgatnak. Eszükbe jut, hogy az öröklét fáját nem érték el. Kétségek gyötrik őket: hol a lét határa, milyen a jövő?
Lucifer bűbájt, varázslatot bocsát rájuk.

Negyedik szín
Ádám - fáraó
Éva - egy rabszolga felesége
Lucifer - Ádám minisztere
Helyszín: Egyiptomban
Mindene megvan, mégsem boldog. A nép, a rabszolgák jajszava nem jut el hozzá, fogalma sincs a nép szenvedéséről.
Közben egy véresre korbácsolt rabszolga utolsó erejével odaugrik a trón elé, és könyörgőn szól a fáraóhoz.
Éva, a rabszolga neje szalad utána elkeseredetten.
A haldokló rabszolga utolsó szavaival a durva valóságot fogalmazza meg.
A "rettentő beszéd" szíven üti a fáraót, aki magához inti Évát. Éva szerepe ebben a színben passzív, de lénye, bája, kérdése: "Hallod-e a nép jaját?" - hatással van a fáraóra.
Lucifer megpróbálja kiábrándítani: hiába adja a népnek a szabadságot, nem fog vele élni.
A fáraó elrendeli a szabadságot.

Ötödik szín
Ádám - Miltiadész
Éva - Lucia, Miltiadész felesége
Lucifer - harcos, aki Miltiádész hazatérésének hírét hozza
Helyszín: Athén
Míg Miltiádész távol van, a népet demagógok a hadvezér elleni bosszúra ingerlik.A demagógok érvelésétől felbujtott emberek Miltiádész ellen hangolódnak, s a hős halálát követelik.
Ádám sérülése miatt lemond a rangjáról, miután megteszi ezt a templomban, a nép rátámad és kivégzik.
Ő a hibás, amiért illúziókat kergetett. Az eltorzult szabadságeszméből kiábrándulva várja a mellette bárddal álló bakó, Lucifer sújtását. A jövőben nem a nép boldogulását fogja keresni, kizárólag saját örömét fogja szem előtt tartani, a kéj és a mámor adta gyönyöröket fogja keresni.

Hatodik szín

Ádám - Sergiolus
Éva -Júlia
Lucifer - Milo
Helyszín: Róma
A történelem tanulsága szerint a nagyhatalmi Róma összeomlását, bukását az erkölcstelen életmód, a züllöttség siettette. A közönséges élvezeteket hajszoló dorbézolásnak vagyunk a tanúi.
Döghalál, a pestis pusztít a városban, ám az orgiázó társaságot ez egyelőre nem zavarja. Az események tragédiába torkollanak.
Lucifer, hogy új színt vigyen a mulatozásba, úgy gondolja, hogy az utcáról hívják be az első arra járót. Mindenki megdöbbenésére egy halottat hoznak be nyitott koporsóban. Lucifer hú marad önmagához, így élcelődik:
"Igyál, pajtás, holnap nekem, ma néked!"
Hippia közbevág.
"Talán inkább csókot kívánsz?" - és megcsókolja a halottat
Péter apostol a halottat kísérők közül nem tudja megakadályozni.
Hippia szörnyű fájdalmaktól összeroskad; a halottól a csók hamar fertőzött.
Az egykor oly vidáman mulatozó társaság rémülten menekül a görcsökben vonagló lánytól, akin csak
Lucifer azonban tudja, ez az eszme sem váltja majd valóra Ádám vágyait.


Hetedik szín
Ádám - Tankréd
Lucifer - Tankréd fegyvernöke
Éva - Izóra
Helyszín:  Konstantinápolyban
Az új eszme, a kereszténység. Lovagtársaival érkezik a keresztes háborúból, Lucifer a fegyvernöke és szállást, ellátást kér a polgároktól. Ám azoknak rossz a tapasztalatuk a keresztes hadakról.
Ádám hiába érvel, hogy a szent cél érdekében, a hit védelmében harcoltak, nem fogadják be őket. A város szélén, egy tisztáson ütnek tábort.
Az az egyetlen i, ami sok-sok kegyetlenséghez vezetett, tulajdonképpen annyit jelent a homoiusionban, hogy hasonló lényegű, vagyis Jézus nem azonos Istennel, csak hasonló hozzá. A homousion szó pedig azt tanítja, hogy Jézus azonos Istennel.
Később Izóra és a komornája, Heléné - a kolostor lakói - sikoltva menekülnek négy keresztes lovag elől. Ádám lábainál rogynak össze. A keresztesek elkotródnak. Ádám a mindig áhított női ideált látja meg Évában. Éva és Ádám közt plátói szerelem szövődik, ami sohasem fejlődhet boldogsággá, mert a kor szelleme megakadályozza.

Nyolcadik szín
Ádám - Kepler
Lucifer - Kepler tanítványa
Éva - Borbála, Kepler felesége
Helyszín: Prága.
Kepler csillagász. A kertben udvaroncok udvarhölgyekkel enyelegnek. A társaságban ott van Borbála is, Kepler felesége. Rudolf császár Keplerrel beszélget.
Kepler nagy tudós. Kutatási területe a csillagos ég. Ám mégsem boldog, köznapi, anyagi gondok, problémák, felesége viselkedése, stílusa miatt. Horoszkópot kell mondania, ebből él.
Az új tanokat, melyeknek Kepler hívéül szegődött, a reformáció hirdeti, de a szabad gondolkodás még a tudósnak sem engedhető meg.
Kepler felesége, Borbála hűtlen, kacér teremtés, ő pénzért nyúzza férjét.
Bűne a kor bűne.
Lucifer bort hoz Keplernek, aki az iddogálástól elszenderedik.

Kilencedik szín
Ádám - Danton
Lucifer - bakó
Éva - arisztokrata hölgy, majd pórnő
Helyszín: Párizs
A polgárokhoz Danton szól - a forradalom reményt keltő jelszavát most ő mondja a népnek. A haza veszélyben van, az újonnan kivívott szabadságot több oldalról fenyegeti az ellenség. Hős katonákra, és meg nem alkuvó szellemre van szüksége a hazának, mely habozás nélkül leszámol az árulókkal.
Danton, a kegyetlen vérbíró egy rövid időre mint érző ember szól a lányhoz. Dantont még senki sem látta érzelegni, ha most bárki látná, ahogy könny ég a szemében, és a vérpadon megáll egy pillanatra, hogy szeressen és szeressék, bukását jósolná meg. De a kor nem engedi, hogy az érzések uralkodjanak fölötte, egy sans-culotte leszúrja Évát.
Majd a tömegből kiválik egy pórnő (Éva) és egyik kezében egy véres tőrrel, másikban egy levágott fejjel Dantonhoz rohan, és szerelmet kér a férfiútól, amiért megölt egy ellenforradalmárt, aki Danton életére tört.

Az álom az álomban azzal ér véget, hogy Robespierre biztatására a forradalom nagy vezéregyéniségének, Dantonnak a kivégzésére készülnek. Danton feje már a nyaktiló alatt van.

Tizedik szín
Kepler íróasztalára hajolva ébredezik, Lucifer mint famulus Kepler vállára üt, s megnyugtatja:
Ebből a történelmi élményéből optimizmussal telítve, erőt érezve indul az új küzdelmek felé. Éva is más hangulatban kezdi az új napot, számára az elmúlt éjszaka, melyet egy udvaronccal töltött, csak kiábrándultságot hozott. Kepler azonban megújult erővel lát munkájához, ifjakat oktat. Egyikük, ki már eddig is kitüntette magát szorgalmával, azt szeretné, ha belátna a természet műhelyébe, hogy átlássa az egészet, az anyag- és a szellemvilágot egészében.

Tizenegyedik szín
Helyszín:London
Madách korában járunk. Ádám és Lucifer inkább csak szemlélődnek. A magasból, a Tower egyik bástyájáról tekintenek le a nyüzsgő sokaságra. Zenével kísért karének szövegét hallják, mely az emberi szabadságot, az önként vállalható életformát hirdeti.
Leszállva a nép közé, nem éppen az elképzelt szép világ tárul Ádámék szeme elé. Az emberi törekvéseket, célokat kiábrándítóan az anyagiasság vezeti. Bármit meg lehet szerezni: nőt, szerelmet, ha pénzed van. Ádám mint polgárleányt pillantja meg Évát, akik épp a templomból lépnek ki. Lucifer szerint Éva is pénzért kapható, de Ádám nem ad hitelt szavának.
Hirtelen tolongás támad, egy férfit visznek akasztani. A szerencsétlen Lovel gyárában dolgozott, az évek alatt belélegzett ón méreg tönkretette egészségét, míg a kórházban volt, a gyáros ifjú fia elcsábította feleségét. Miután kijött a kórházból, állása nem volt, feleségét nem találta, a fenyegetésre a gyáros fia pofonnal felelt.
Madách a londoni szín végén hatalmas tátongó sírt ásat a szereplőkkel, amelybe saját magukat jellemző frappáns, tömör mondatokkal egyenként beleugranak.
Éva azonban, az eszmények közt is eszmény, a gyarlóságai ellenére is örök ideál: kivétel. Ő az élet folytatásának jelképe.

Tizenkettedik színHelyszín: Falanszter
Itt tökéletesen megvalósult az egyéniséget elnyomó társadalmi berendezkedés. Az úgynevezett célszerűség érve alatt tudósok kényszerítik a legkiválóbb tehetségű embereket is a kijelölt munka végzésére. A falanszterhez tartozók egyforma ruhát viselnek. Itt már a régi eszmék többé nem léteznek, a hon fogalma kisszerűvé vált.
Ádám boldog, hogy végre beteljesült lelke ideálja, csak azt bánja, hogy elenyészett a haza fogalma. Hogy körül tudjanak nézni, Lucifer mindkettőjüket a falanszterbéliekhez hasonlóvá alakítja. Egy tudóssal találkoznak, aki épp egy lombik fölött dolgozik. Ő a kémiai tudományok specialistája, és érdekelné, hogy az új jövevények mivel foglalkoznak.
A múzeumban megtalálhatók az ásványok is, a szén, melyet most már a levegőből nyernek, a vasat meg az aranyat, amelyért régen annyian küzdöttek, és itt őrzik az utolsó rózsát is. A múzeumban tartanak olyan tárgyat is, melyet a múlt költeményének neveznek, ez két könyv, egyik Homérosz műve, a másik Tacitus Agricolája. De ezeket a műveket csak azok olvashatják, akik a hatvanat már betöltötték, és a tudománynak szentelik magukat. Itt az ember csupán egy szám. Csengőszóra megszűnik a munka, jön a sétaóra. Közben egy-egy rövid mondat jelzi, hogy kinek-kinek milyen büntetés jár.
Luther büntetése, hogy aznap nem kap ebédet.
Plátó mindig álmodozik, s ezért a rábízott marha kárba ment Büntetése: borsón fog térdepelni. Michelangelót széklábak készítésére kényszerítik. Már az őrüléshez volt közel, mert azt sem engedték meg neki, hogy valami díszt faraghasson a fára. Büntetése szobafogság. Évától el akarják venni a gyerekét, Ádám ezt megpróbálja megakadályozni. Embertelen világ ez is! Kardot ránt, de Lucifer megállítja.
A gyermeküktől megfosztott anyákat felajánlják, szinte "megvételre", mint a barmokat.

Tizenharmadik szín

Helyszín: Az űr
Ádám visszatéréséért, meggyőzéséért a föld szelleme valóságos filozófiai harcot vív Luciferrel, aki csaknem győz. A megdermedt Ádám már nem lesz képes visszatérni, ha túljut a határon, a föld szellemének birodalmán. Ám magához tér, kijózanodik. Hiába sorolja fel Lucifer földi kudarcait, Ádám határozott.
Ádám nem feledte a tudós szavait, hogy négy évezredre a megfagy, de a tudomány dacolni fog vele, az ész és a tudás segítségével el lehet kerülni a véget. Ádám már újra tettre kész, látni akarja, hogy a megmentett földön mely új tanért fog lelkesedni.

Tizennegyedik szín
Helyszín: Eszkimó világ
Hóval, jéggel borított táj, a nap hatalmas, vörös korong meleget, sugarat nem bocsát a földre. A természeti viszonyok azt a látszatot keltik, hogy a jóslat beteljesedett, a föld, az ember lakhelye kihűlőben, végső pusztulása előtt áll. A ködös, végeláthatatlan tájon egy eszkimó viskó látható. Ádám megöregedett, alig cammog botjára támaszkodva Lucifer mellett. A kunyhóból egy eszkimó lép ki, fókavadászatra felkészülve.
Az eszkimó isteneknek nézi a jövevényeket, nem tudja, hogy jók-e vagy rosszak, a legbiztonságosabbnak az tűnik számára, ha visszamegy a kunyhójába. Ádám szava azonban megállítja. Az eszkimó, hogy jóindulatukat megnyerje, az első fókát, melyet elejt, nekik ajánlja fel. Ádám elborzadva látja, hogy mivé korcsosult az emberi faj.
A kunyhóhoz kényszeríti, hogy az eszkimó feleség, Éva is örüljön az isteneknek vélt vendégeknek. S "a nő, az eszmény, e megtestesült költészet": undorító, groteszk figura. Ádám nyakába borul, öleli. Ádám kétségbeesetten bontakozik ki az öleléséből. Lucifert hívja segítségül.
Lucifer abban a biztos tudatban ébreszti Ádámot, hogy célját elérte; az ember megsemmisülése, önpusztítása be fog következni:
"Ébredj hát, Ádám! Álmod véget ért."

Tizenötödik szín

A befejező szín újból az álom előtti környezetet mutatja. Gyönyörű, napsütéses az idő. Ádám álmosan kilép a kunyhóból, még érzi a csalódásokat, az álomképek hatását Éva még a kunyhóban alszik, Lucifer középen áll, és szavaival erősíteni igyekszik Ádám csalódottságát.
Ádám a szirt felé megy, hogy a mélybe vesse magát. A végzetes pillanat előtt azonban Éva kilép a kunyhóból, és a titok, melyet a férfival közölni akar, mindent megváltoztat: Éva édesanya lesz.
Lucifer elvesztette a játszmát; fölháborodva szidalmazza Isten teremtményeit. Dühében Ádám felé rúg. Az angyalok kara szól: az ember szabadon választhat bűn és erény között, tudva, hogy mögötte pajzsként áll Isten kegyelme. Cselekedjen bátran akkor is, ha a tömeg nem érti meg, ha hálátlan is lesz, mert önbecsülését csak az nyeri el, ki nagyot tesz. Az angyalok karának szavát Éva is érti, és már Ádám is bizakodóbb, csak a véget tudná feledni. A tragédia végszavát az úr mondja ki: "Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!"

2018. január 1., hétfő

Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye 1.)








Könyvértékelés









Sziasztok! :)
Végre eljött ez a nap is, mikor Leiner Laura könyvéről hozhatok Nektek értékelést! :) Régóta akartam, de a blog elkezdésekor már harmadik részénél járt a Bexi sorozat és elölről nem akartam kezdeni "csak" emiatt. Viszont most egy új trilógia érkezett. :) Amint előrendelhető lett, és már írtam is az e-mailt az L&L kiadónak és  vártam a Mikulás elérkezését, hiszen ő hozta el nekem. :) Most pedig én nektek, úgyhogy fogadjátok sok szeretettel! :)
Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.

Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.




Megjelenés: 2017   Oldalszám: 432  Szemszög: E/1  Kiadó: L&L

BORÍTÓ
Fantasztikus lett! Van benne valami, ami titokzatossá teszi, mégis egyszerű de nagyszerű. A lilásabb színhatás az eddigiektől eltér, nem olyan részletes mit Leiner Laura többi könyvéé, de talán jobb is. A lényeg rajta van és segít beleélni magunkat a történetbe is. Elővarázsolja a Bükk hangulatát és könnyebb elszakadást biztosít a valóságtól.

TÖRTÉNETE
Eleinte a cím és a fülszövege nem fogott meg, nem igazán értettem, mit akar jelenteni. Valami unalmas versenyre gondoltam szomorúbb hangvétellel - a címből ítélve - de mivel eddig sem csalódtam benne, hittem, hogy valami igazán remeket kapok, ezért megrendeltem. Szóval egy jó tanács nektek: NE ítéljetek a fülszöveg alapján.

A története egészen különleges, nem olyan, amit Laurától eddig megszoktunk (minden könyve különleges, nem úgy értettem a nem megszokottat :D ). Sokkal komolyabb hangvételű, de ez nem okoz problémát, hiszen a megszokott humor végig jelen van és mindig képes megnevettetni. Szerintem nincs olyan könyve, amin minimum egyszer ne nevettem volna fel hangosan, pedig a poénokon általában csak mosolygok. Ráadásul ami a legjobb: nem viszi túlzásba. Nem halmozza őket egymásra és tud egyensúlyt teremteni a komolyság és komolytalanság közt. A személyes kedvenceimet össze is gyűjtöttem alulra az "EGY KIS KEDVCSINÁLÓBA". 

Az elolvasása után gondoltam csak bele, hogy valójában egy hét alatt játszódik az egész. Ez persze nem meglepő, hisz volt már olyan műve is az írónőnek, ami egy éjszaka alatt játszódik. Ennek ellenére az események sodrása miatt sokkal hosszabbnak érzékeltem. Mint ha a kezdetek óta ismertem volna őket és a verseny már vagy egy hónapja tartana.

A hosszabb leírások ellenére tele van izgalommal. Mint minden történetben itt is vannak olyan részek, amikor igazából semmi lényeges nem történik, de itt még azok a pillanatok sem untattak. Bevallom volt két fél oldal amit átugrottam, de csak mert az izgalom épp a tetőfokra hágott és egyszerűen már tudni akartam végre, mi fog történni.

Ami nagyon tetszett, az a közösségi oldalak hiánya volt. Természetesen nem hagyta ki teljesen, inkább paródia ként hozta elő, kigúnyolva a fiatalok internet/közösségi médiához való egyre durvább ragaszkodását. Habár természetesen ezek az én életemnek is részei, még sem éreztem hiányát, sőt, sokkal jobbnak találtam. Természetesebben hatott tőle az egész.

A szereplők külső leírása meglepően hiányos volt. Habár lehet, hogy én nem figyeltem eléggé az apró részletekre. Sok helyen említ elszórva külső leírásokat, így fejben össze lehet állítani a képet, teljes jellemzést egy helyen viszont nem nagyon lehet találni. Jó jó, a sztori kevesebb mint egy hét alatt játszódik,ez pedig elég kevés idő, de akkor is. :D Mondjuk nekem van tippem, miért így van ez.

A csapat is a szívemhez nőtt. Mind különbözőek mégis egy jó társaság alakult ki, akik a végére biztos vagyok benne, hogy jobban összekovácsolódóik, mint várták. Lóri és a #párnaplábnapja, Bernadett és a barátja Dani féltése, Zsombi és a bénázásai valamint Hanna és a belső vívódásai együtt azért elég viccesek is tudnak lenni és mindenre képesek ha összefognak.


A többi csapathoz vegyes érzelmek fűznek, főleg a vége miatt. Az arany csapat keltette fel az érdeklődésem, főleg a múltjuk. A feketéket pedig megkedveltem, ellentétben a nemmondomelmajdelolvassátok-kal. :D

Hanna a kedvenc karakterem. Meglepő módon Laura eddigi regényhősnői közül őt éreztem legközelebb magamhoz, vele tudtam legjobban azonosulni. Nagyon erős lány, nehezen mozdul ki a komfortzónájából -persze érthető okokból- még is bele mert menni ebbe a "kirándulásba" és elhagyni egy év után a biztonságos környezetét. Remélem sok jót tartogat még számára a történet. És persze nagyon megörültem, mikor láttam, hogy egy könyv főszereplőjét végre Hannának hívnak. :)

És az elengedhetetlen szerelem, amelyt dehogyismondomelhogyki hozott el neki. Aranyos, csöppet sem elsietett szerelmi szál tökéletesen illik bele. :)

A vége. Egész másra számítottam, mint amit kaptam. Azt gondoltam, sokkal függőbb vége lesz és ki leszek akadva, hogy hogyan lehet így félbehagyni. Ennek ellenére egy teljesen korrekt lezárása volt. Félreértés ne essék, nagyon várom már a következőt és tudni akarom, mi fog még történni. De talán jobb is, hogy így alakult. Remélem minél hamarabb kezemben tarthatom majd a második részt! ^^

🌟 🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Látunk valaha egy bánatos madarat?-kérdezte Isti, a sötétzöld csapat másik infósa. 
-Türelem-szólt rá a sárga csapat tanára. – Az oriontológia a türelmen alapszik – közölte bölcsen. 
– Jó, én értem, de amikor nem érdekelnek a madarak akkor állandóan látok egy rahedlit, a múltkor le is szart egy galamb, most meg direkt azért jöttem, hogy lássak egyet, és nincs egy darab sem az egész erdőben – panaszolta."

"– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért? 
– Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi. 
– Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett. 
– Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri. 
– Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium? 
– Középszerű? – gondolkodott Lóri. 
– Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban."

„Gyerekek, mi ez a stílus? Kulturáltan kommenteljetek! Joós tanárnő” 
„Tanárnő! Miért buktatott meg???” 
„Megbuktatott? És nem tudtad előre megjoósolni?”


AJÁNLANÁM?
Leiner Laurát? Csak ajánlani lehet! Eddig nem csalódtam benne, és ezúttal sem. Habár ez a történet kicsit komolyabb hangvételű lett mint az eddigiek, a karakterek ugyanolyan szerethetőek és az elengedhetetlen humor is jelen van. Olvastatja magát és a hősök sebezhetőek, hibáznak és nem tökéletesek, de ez pont így jó, mivel közelebb érezhetjük magunkat hozzájuk. A helyszín pedig.. Áhh, inkább nem mondom el. Olvassátok, és megtudjátok! ;)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...