Ritkán csinálok ilyet, hogy egy most olvasott könyv értékelését berakom a többi elé, de úgy éreztem muszáj leírnom a gondolataimat. Amint előrendelhetővé vált, már le is csaptam rá, így hónap elején érkezett meg hozzám. Még el voltam csúszva az Egy font hússal, ezért egy héttel később kezdtem csak el. Nagy reményeket fűztem hozzá, felcsigázott a fülszöveggel és az egész görög-mitológiás téma. Persze kétségeim is voltak pont ezt a vonalat illetően. Végül is milyen nyomot hagyott bennem? Ha kíváncsiak vagytok rá, tartsatok velem! :)
A KÖNYVRŐL
Egy éve már, hogy Széth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka erőszakos volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani.
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Széth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére.
Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Széthtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.
MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…
Megjelenés:2018 Oldalszám:478 Szemszög: E/1 Kiadó: Könyvmolyképző
Fogalmazzunk úgy, elsőre nem lopta be magát a szívembe....és utána sem. :D Kissé érdekesen mutat a borítón pózoló srác. Valószínűleg nem rossz vágású, de addig alakítgatták a tervezők, míg el nem veszítette ezt a tulajdonságát. A betűtípus és a színek nagyon jól el lettek találva, de ez sem kompenzálja teljesen. A többi rész borítóját elnézve talán még nincs minden veszve.
A TÖRTÉNETÉRŐL
Annyi minden van itt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. *ideges könyvmoly sóhaj* Talán onnét érdemes indulni, miket nem tudtam figyelmen kívül hagyni amikor olvastam és miket igen. Tudom, az előző mondatom kicsit sántít, de mindjárt megmagyarázom.
Amiket figyelmen kívül tudtam hagyni, azok az írónő karaktertípusai. Aki már 2 könyvnél többet olvasott tőle, minden bizonnyal tudja, miről beszélek. A már jól bevált szexi rosszfiiú aki meg akarja kapni a jó lányt akit mellesleg nem szabadna mert blablabla. Sokaknak emiatt vesz el az élvezhetőségből, mert másik történet karaktereire emlékezeti őket. Én szerencsére ezen hamar túl tudtam tenni magam, szinte már eszembe sem jut olvasás közben. Talán azért, mert kifejezetten imádom ezeket a párosokat. A jellemük persze mindig más és más, nincs két ugyanolyan szereplő.
Amit nem tudtam, az a mitológiai szál. Valószínűleg az az én problémám, hogy Percy Jackson-t már olvastam, sőt a kedvencemmé is vált. És sajnos/nem sajnos akarva-akaratlanul is hozzá hasonlítom. Ha pedig összevetem a kettőt, ez csak a mitológia tetejét karcolja. Persze más az alap felállás és van egy két hasonló vonás, de úgy vélem képtelenség lenne olyat írni, amiben nincs. Több dolog is van ami nem tetszett vagy kicsit sántít, de nem spoilerezem le őket. Nagyon igyekeztem ezektől is eltekinteni és úgy tenni, mint aki semmit nem tud a görög mitológiáról, nemhogy odavan érte.
Már a bevezető megfogott, kifejezetten tetszettek az írónő gondolatai és figyelmeztetései. Be kell vallanom, eleinte nem hittem neki, de aztán...ahh. Igaza volt. ^^
Amit fentebb még nem említettem de probléma lehet az az, hogy egy spin-off kötettel van dolgunk. Igen, ez azt jelenti, hogy Seth egy elég fontos mellékszereplő volt egy sorozatban, mit Magyarországon még nem adtak ki, ez pedig az ő története. Ezzel a gond ugyebár az, hogy nem ismerjük a háttérsztorit ami eléggé lényeges. Persze Jennifer "erre az eshetőségre is gondolva" folyamatos visszautalásokat tett bele nekünk, egy részen pedig tömörítve el is meséli az eseményeket.
Amit fentebb még nem említettem de probléma lehet az az, hogy egy spin-off kötettel van dolgunk. Igen, ez azt jelenti, hogy Seth egy elég fontos mellékszereplő volt egy sorozatban, mit Magyarországon még nem adtak ki, ez pedig az ő története. Ezzel a gond ugyebár az, hogy nem ismerjük a háttérsztorit ami eléggé lényeges. Persze Jennifer "erre az eshetőségre is gondolva" folyamatos visszautalásokat tett bele nekünk, egy részen pedig tömörítve el is meséli az eseményeket.
Ide kéne azt írni, hogy izgalmakban nem volt hiány, de volt. Sokkal több is elfért volna benne, kevés az igazán lélegzetvisszafojtós rész. Talán a könyv felétől pörögtek jobban kicsit az események, de még az sem az igazi. Egy-két helyen megint megesett, hogy át kellett ugranom monológokat, mert túl hosszúra nyúltak és néha feleslegesek is voltak. Nem azt mondom, hogy unatkoztam, mert nem. Csak több párbeszéd és kevesebb felesleges gondolat kellett volna.
Valószínűleg a negatívumok oka, hogy ez még csak sorozatindító kötet. Ilyenkor pedig inkább el vannak osztva a részek között a dolgok, nem egybe van minden sűrítve. Remélem, a következők jóval felül tudják majd múlni.
És akkor végre a szereplőkről. Most látom, mennyit írtam eddig é Huh.. Előre/utólag is elnézést a terjedelmességért. Ígérem, már nincs sok. ;)
- Josie. Egyrészt valóban kissé hisztis volt, ezt ő maga is beismerte. Viszont ha belegondolunk, hogy az addigi élete igazából semmivé lett és egy teljesen új világba csöppent ahol csak Seth maradt neki, érthető a viselkedése. Szerintem ezt nem lehet jól lereagálni. A személyiségéről nem tudtunk meg túl sokat, erős és kitartó, ez el kell ismerni. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szán még neki a sors.
- Seth. Mint már említettem, ez egy spin.off kötet, így a hangsúly Sethre van fektetve. Az ő gondolatai és belső vívódásai viszont az előzmények nélkül sokszor érthetetlenek. Annyi szent, hogy hatalmas fejlődésen ment át és az út már csak előre vezet. Bár néha kicsit túlagyalta a dolgokat.
- Apollón. Sajnálom, hogy nem kapott több szerepet. Egyébként is imádom az Isteneket és a stílusukat, főleg az olyanokét mint Apollón. (De azért Poszeidón forever! <3 ) Az apai oldala is előtört, amire én sem számítottam. Talán tényleg túl szép. hogy igaz legyen.
- Erin. Nincs túl sok szerepe, de attól még fontos Josie életében és nagyon megkedveltem. Igazi barát.
A szemszöget kicsit furcsán váltogatta az írónő, néha nem volt egyértelmű, kinek a szemével látjuk az eseményeket. Talán célszerűbb lett volna odaírni a nevet, nem csak elválasztani.
A lezárása vegyes érzelmeket hagyott bennem. Nagyon jó volt a pörgősség és az események, de kicsit elkapkodottnak tűnt. Mint ha ott muszáj lett volna befejezni és akkor ennyi nincs semmi a következő kötetig. Viszoont, nincs függővége. Vagyis persze van, mert hát sorozat, de mégis el lettek csendesítve annyira a dolgok, hogy ne izguljam halálra magam a kövi részig. Ami nálam pozitívum, tekintve azt az enyhén szólva sokkos állapotot amit a Perzselő csók okozott. <3
🌟 🌟 🌟 🌟
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"– Zavart érzek az erőben – jelentette ki.
Idegesen sóhajtottam, és hunyorítva néztem vissza rá.– Most komoly, hogy a Csillagok háborúját idézted?"
"– Nincs semmi szükségem sem a szarkazmusodra, sem a seggfejkedésedre – jegyezte meg Apollón mintegy félvállról.
Vigyorogva válaszoltam.– Szerintem nincs olyan szó, hogy „seggfejkedés".– Ha én mondom, akkor van."
"– Nem, Josie, ennek az egésznek egyetlen része sem helyes. De van még valami, amit el kell mondanom neked.
– Még valami? Hogyan lehetne még ennél is több? Mit fogsz mondani? Hogy a Transformerek is mind valóságosak? Vagy az idegenek? Vagy a tündérek és a vámpírok és …"
AJÁNLANÁM?
Jennifer L. Armentrout rajongóknak mindenképp! Bár még kicsit kezdetleges, remek sorozat kerekedik majd ki belőle. A karakterek viccesek, jószívűek, elbűvölőek és néha kicsit hisztisek, de hát senki sem tökéletes. Ha meghoztam hozzá a kedveteket mindenképp olvassátok el és írjátok meg, nektek hogy tetszett. :)
